Madarassy

Fülszöveg

Madarassy István a kultúra és a művészet iránti tisztelet közegébe született. Édesapja, Madarassy Walter kiváló szobrász volt, így nem meglepő, hogy középiskolásként ő is ötvösnek tanult. E nagy múltú mesterség ismeretében jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára. Számára az "ars" szó - eredeti értelmének megfelelően - valóban egyaránt jelent mesterséget és művészetet. Több műfajban dolgozó, autonóm művész, munkásságát az anyag és az alkotás tisztelete jellemzi.
Alkotásaiból sugárzik mély keresztény hite és a magyarság történelméhez, a nemzet múltjához való kötődése. Egyik legismertebb munkája a Szent Istvánt és Gizella királynét ábrázoló szobra lett, amelyet a magyar államiság millenniuma alkalmából rendezett vatikáni megemlékezésen a köztársaság elnöke és a miniszterelnök II. János Pál pápának ajándékozott.
Műveiben találkozik a személyes tehetség, a plasztikai alkotóképesség és a figyelem az ember által teremtett minden tárgyban megjelenő szellemi örökségre. Ez adja... Tovább

Fülszöveg

Madarassy István a kultúra és a művészet iránti tisztelet közegébe született. Édesapja, Madarassy Walter kiváló szobrász volt, így nem meglepő, hogy középiskolásként ő is ötvösnek tanult. E nagy múltú mesterség ismeretében jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára. Számára az "ars" szó - eredeti értelmének megfelelően - valóban egyaránt jelent mesterséget és művészetet. Több műfajban dolgozó, autonóm művész, munkásságát az anyag és az alkotás tisztelete jellemzi.
Alkotásaiból sugárzik mély keresztény hite és a magyarság történelméhez, a nemzet múltjához való kötődése. Egyik legismertebb munkája a Szent Istvánt és Gizella királynét ábrázoló szobra lett, amelyet a magyar államiság millenniuma alkalmából rendezett vatikáni megemlékezésen a köztársaság elnöke és a miniszterelnök II. János Pál pápának ajándékozott.
Műveiben találkozik a személyes tehetség, a plasztikai alkotóképesség és a figyelem az ember által teremtett minden tárgyban megjelenő szellemi örökségre. Ez adja művészetének egységét, gondolati ívét és azt a lelki mélységet, amelyet Madarassy István fogalmazott meg tihanyi kiállításának szűkszavú bemutatkozásában: "számomra legfontosabb a harmónia". Életműve tanúsítja, hogy elérte ezt a célt.
Köszönet érte!
Budapest, 2004. június 8.
MÁDL FERENC
professor emeritus
volt köztársasági elnök

A művész sokáig keresi az őt legjobban kifejező énjét, melyen keresztül műveit a legtisztább lelkiismerettel adhatja át közönségének. Életem egyik legnagyobb csodájának tartom a természetes megújulás képességét, hogy mindig tudtam valami újat - hitem szerint jobbat - adni, alkotni. Éreztem, hogy a Teremtő vezet, fogja a kezem, és hogy vele és általa tűzecsetem fényt gyújt az emberek, a látogatók lelkében: befogadják műveimet.
Jómagam a tűzecsetet, a hegesztőpisztolyt kezemben tartva ámulattal figyeltem, hogy a tűz míg lángjával elemészt, az elmúlás szinte minden fázisában maradandót alkot, csak meg kell örökíteni a pillanat varázsát. Ellestem, hosszan tartó keserves munkával megtanultam, hogy az adott pillanatban a tűznek azt tudom parancsolni: "eddig, és nem tovább", és akkor ott áll előttem a hirtelen kilobbant tűz utolsó ecsetvonásokkal megfestett, megalkotott mű: a szoborkép.
A fém, a vörösréz volt a kihívóm. Nemes harcot vívtam és vívok vele, hol én, hol ő győz, de minden győzelmemet Isten ajándékának érzem, mert az élettelent feltámasztottam, életet leheltem belé.
Madarassy István Vissza