Madarak

Előszó

Vasárnap van. Autó suhan autó után a Mátra kanyargós utjain. Levegőszomjas pestiekkel megrakodva szuszog és köhög az autobuszok hosszu sora az alig néhány éve "felfedezett" Kékesre, a Galyatetőre. És lent Gyöngyösön, a mátrakörnyéki falvakban az idegenek ezrei élvezik az aranyfürtü szőlőket, azok nedvét. Hétköznapokon pedig a Mátra, a Mátraalja szorgos dolgozói népesitik be a domboldalakat, az azokon huzódó réteket, mezőket, erdőket.
A természet kincseiből él a vidék, a természetben keresi a friss levegőt, a pihentető zöldet a nagyváros zaklatott életü embere, és a természetben találja a pihenést, feledést, nyugalmat, ha csak néhány órára is. De unalmas volna a zöld pázsit, unalmas az erdők homályboritott oszlopcsarnoka, és süket a benne honos nyugalom, ha nem tarkitanák szines virágok, röpkködő pillangók színfoltjai, ha nem volnának örökké csicsergő, csivitelő bohó madárkák.
Egységes egész a Természet. Vadon élő vagy termesztett növény, bokor, fa és az árnyékában meghuzódó gomba, legelő juhnyájak, tehéncsordák, az erdő vadjai, madarak, rovarok, férgek, mind összeolvadnak egységes egésszé. Egyik sem képzelhető el a másik nélkül, egyik sem életképes a másik nélkül, ha sokszor még ma sem ismerjük teljesen a köztük fennálló összefüggéseket. Mind életet ad és vesz, megtermékenyit és pusztit, táplál és táplálékká válik. Az ember pedig szintén részese a körnek, táplálékot keres, termeszt, tenyészt, és igy akarva, nem akarva, bele kell hogy illeszkedjen a természet körforgalmába. De vajon ismeri-e századunk embere az életét biztositó természetet, ismer-e minden növényt, minden állatot? Ismeri-e a növények és állatok között létező kölcsönhatásokat? A vidék gyermeke sok növénnyek és sok állattal barátkozik, a városi pedig a legtöbbel szemben teljesen idegen. Az állatok életét, szokásait, hasznukat és kártékonyságukat pedig igen kevés ember ismeri.
Ezen igyekszik most segiteni az a sorozat, amelyet a gyöngyösi Mátra Muzeum tudományos dolgozói inditanak. A sorozat első, Nagy Gyula muzeumi igazgató avatott tollából származó füzete (a muzeum kiadványainak 3. száma) betekintést nyujt a Mátra és környéke állatvilágának egyik csoportjába. Felsorolja a Mátra madárvilágának tagjait, és röviden kitér életmódjukra, életfeltételeikre, hasznukra és kárukra, mesterséges telepitésükre és természetvédelmi kérdésekre. A 179 madárfaj tárgyalásakor Nagy Gyula bemutatkozik nemcsak mint szakember és rajongó természetbarát, hanem egyuttal mint a nép között, a néppel együtt élő és érző természetbuvár, aki figyelemmel kiséri a népi szokásokat és hiedelmeket is, ismeri, gyüjti a madarak sokszor faluról falura változó neveit. Az egész munkát szervesen egészitik ki Csiby Mihály festőmüvész kedves madárképei.
De minek is nevezhető Nagy Gyula munkája. Tudományos értekezésnek vagy ismeretterjesztő munkának? Ha akarjuk, akkor egyik fogalomba sem sorolható, ha akarjuk, akkor pedig mind a kettőbe egyszerre. Szerencsés vegyülete mind a kettőnek. Felhivja a figyelmet a Mátra élővilágának madaraira és életükre, de egyuttal felemeli intő szavát, és hivatkozik lelkiismeretünkre, amikor rávilágit arra, hogy a természetben, a természetből élő ember elsőrendü kötelessége, hogy "jó gazdához" illően gazdálkodjon a természet kincseivel, ne prédálja el azt, amiből még haszna lehet, és ne pusztitson, ne oltson ki életet ott, ahol arra nincsen szükség.
Reméljük, a most utnak bocsátott füzet, az ezzel a füzettel meginduló sorozat egy keveset segit majd azon, hogy a ma embere ujra visszataláljon a természethez, rátaláljon a természetben élő barátaira, és segitsen - a rohanó technikai fejlődés mellett, a föld felszinének mindinkább tökéletes kihasználása mellett - megóvni, megtartani minél többet a természet szépségeiből a maga hasznára, a maga gyönyörüségére.

Dr. Székessy Vilmos
főigazgató
a biológiai tudományok doktora Vissza