Előszó
A gyermekévek. - Parisban. - Du Mouceaux úr kedvesénél. - A zárdában. - Egy fodrász, aki az erkölcstelenséget fésüli. - Társalkodókisasszony. - Páros cselszövény. - Vígjáték, amely drámában...
Tovább
Előszó
A gyermekévek. - Parisban. - Du Mouceaux úr kedvesénél. - A zárdában. - Egy fodrász, aki az erkölcstelenséget fésüli. - Társalkodókisasszony. - Páros cselszövény. - Vígjáték, amely drámában végződik.
- Nézd csak amott a szép Annát...
- Gömbölyödik elől a ruhája néhány hónapja!
- Azt mondják, a Szentlélek műve.
- Ugyan no!... Inkább azok közül valamelyiké, akik a sugallatát követik...
És a három vénasszony kacagásra fakad s ujjal mutat egy nőre, aki az utca túlsó felén halad el.
Ez az augusztusi melegben nem éppen időszerű köpennyel takarta el a természet ígéretétől vastagodó termetét.
Férj nem kísérte. Vaucouleursben mindenki jól tudta, hogy a születendő gyermek apja, Ange fráter, egyike a Szent Ferenc harmadrendjéhez tartozó nyolc barátnak, aki a kis város kolostorában lakott.
Anne Bécut, a formás és takaros varrónőt felfogadták napszámba, hogy foltozza meg a jó fráterek rongyos ruháit. Egyikük, Jean Baptiste de Vaubernier - szerzetnevén: Angyal testvér - kelleténél tovább mutogatta neki szent ruhája szakadásait. Sőt csak ezt mutogatta neki. És a kitűnő lány, akinek harmincéves korára már lehetett volna egy kis tapasztalata, rendkívül erős családi érzésről tett tanuságot, anyja nevét suttogta és szemét félig lehunyta a fráter karjában, aki akár az apja is lehetett volna, de úgy bánt vele, mint a feleségével.
Vissza