Előszó
A Mária Antoinette királynő sorsa, hirtelen zuhanása fény és ragyogás magasságából vesztőhely borzalmaiba, soha meg nem szűnő érdeklődést, részvétet, szimpatikus borzongásokat ébreszt a történelem kulisszatitkait kereső lelkekben.
A régen lezajlott viharzások ma közelebb állanak szomorú tapasztalatainkhoz, mint valaha.
Jól esik hasonlóságokat észrevenni, különbségeket kutatni tegnap és ma között.
A Bourbonok trónjának felborulása, mint korszakalkotó esemény szerepel népek történelmének és társadalmak fejlődésének utján; korszakalkotó őse az utána következő összeomlásoknak és elsőbbség jogán kötelezi reánk, hol pozitiv, hol negatív értékű tanításait.
A madama Canpan emlékirataiból sajátságos bizonyosság szűrődik le: az események feltartózhatatlan végzetszerűsége ...
Minden: végzet.
Végzet, amely nem törődik lényeggel, következetességgel.
Végzet, amely ferdít, hazudik, csal, rágalmaz, görbe utakon jár, aknamunkát végez, aláás, felfordít.
Végzet, amely mindenkinél hatalmasabb, erősebb, akaratosabb. Kiszámíthatatlan végzet. Előre nem látható, meg nem fontolható végzet. Bizonyosságában, beteljesülésében ijesztő végzet. Elkerülhetetlenségében megnyugtató végzet.
A madame Campan emlékiratai- őszinteségük erejénél fogva becsesek. „Mindent el fogok mondani, amit láttam" - írja. - „Mária Antoinette jellemét, magánéletének sajátosságait, időtöltését, anyai szeretetét, állhatatos barátságát, balsorsában tanusítottt lelkierejét. Megnyitom úgyszólván legtitkosabb magánszobájának ajtaját, ahol jóban, rosszban annyi felejthetetlen órát töltöttem vele.
Madame Campan szavának áll és művéből plaszikusan alakul ki egy szép, kedves, okos, emberi érzésű, becsületes gondolkozású királynő, akit beszennyeztek, megrágalmaztak, irigyeltek, gyűlöltek, üldöztek, kinoztak, gyötörtek, vérpadra vittek.
Végzete így akarta.
Hiába volt jó, okos, önérzetes, egyszerű, emberies. Nem látták, nem vették észre.
Rossznak akarták tudni, könnyelműnek, elvetemültnek, bünösnek, szemérmetlennek, erkölcstelennek, gyűlöletesnek, ellenségesnek.
Igy állította be végzete és a végzet hatása alatt működő emberek cselszövése.
Madame Campan látta a tajtékzó düh minden fondorlatát. Látta a romlott erkölcsű udvar erőlködését, hogy elbuktassa Mária Antoinettet.
Látta azonban az udvari élet nagyszerű ragyogását is. Látott tobzódást, életörömöt, élvezetet, nevető bünöket, szeretetreméltó vétkezéseket, finom gonoszságokat.
Mindent látott és mindent úgy írt meg őszintén, okosan, ahogy volt. Tolla nyomán a francia udvar élete örökre eleven maradt.
Azért értékesek a feljegyzései.
Pogány Elza.
Vissza