Bánk bán/Csongor és Tünde/Az ember tragédiája

Előszó

KATONA JÓZSEF, BÁNK BÁN

A klasszikus munkák a világ egyik irodalmában sem könnyű olvasmányok, de tartalmi mélységükkel és lassan kibontakozó formai ragyogásukkal annál gazdagabban gyönyörködtetnek.
A Bánk bánt is csak kevés ember tudja élvezni első olvasásra. Ha bele akarunk ízlelni első nagy történeti tragédiánk szépségeibe, át kell törnünk a forma héját. Másodszor már kibontakoznak a nyelv acélos ódonsága mögül a bánkbáni szépségek: az író búskomor történetszemlélete, önmagát tépő emberlátása, indulattól szaggatott felkiáltásai, mélyen költői párbeszédei, különös jellemrajzoló módja, lélekbemarkoló jelenetei. A töredezett, darabos, kirobbanó nyelv villámokkal szórja tele a sötét hátteret.
Katona József képzeletében átviharzottak a hősei lelkét tépdeső érzések. A megindító erővel rajzolt főhős mellett különösen Petur bán ragadja meg a figyelmet. Tiborc meg egyenesen utólérhetetlen parasztalakja a magyar történeti drámának. Gertrudis királyné megjelenése félelmet kelt és gyűlöletet támaszt, Ottó herceg gonosz és gyáva, Biberach haszonleső sehonnai, Melinda naivságának martaléka. Mind élő alakok: korrajzi megvilágításuk bizonyos fokig romantikus, de cselekvésük reális mozgású.
A tragédia először 1820 őszén került könyvárusi forgalomba a következő címmel: Bánk-bán. Dráma öt szakaszban. Szerzette Katona József. Pesten, Trattner János Tamás betűivel s költségével. 1821. Harmincharmadik kiadását Kecskemét városa adta ki, a nagy drámaíró halálának százéves fordulójára, 1930-ban. Első fordítása Dux Adolf nevéhez fűződik: Bánk Bán. Drama in fünf Acten von Joseph Katona. Lipcse, 1858. Ezt az úttörő átültetést Breiner József német (1888), Gauss Viktor olasz (1897), Bigault de Casanove francia (1908) és Vészi József német (1911) fordításai követték. Színpadra először Udvarhelyi Miklós vitte a tragédiát, a Bánk bánnak ő a felfedezője. A neves vidéki színigazgató 1833-ban jutalomjátékául választotta a darabot; a vele együtt játszó Egressy Gábor és Déryné ekkor ismerkedtek meg a három év előtt elhúnyt kecskeméti író munkájával. A tragédia diadalútja akkor kezdődött, amikor 1839-ben a pesti Nemzeti Színházban is színre került, két évtizeddel később már szobrot emeltek a szerzőnek a Nemzeti Színház előtt, a millennium évében a darab századik előadásával ülték meg a korán elköltözött lángelme emlékét. 1897-ben Salvini társulata a Vígszínház színpadán olasz fordításban adta elő a Bánk bánt; ezt az előadást az olasz színészek Kecskeméten is megismételték. A kecskemétiek 1861-ben szobrot emeltek a drámaírónak, ugyanebben az évben játszották először a Bánk bán operai átdolgozását a Nemzeti Színházban. A tragédiának Egressy Bénitől átírt szövegéhez Erkel Ferenc költött megragadó zenét. Az első előadást maga a zeneszerző vezényelte, az est sikere rendkívüli volt. A dalmű a szavaló drámánál is jobban megragadta a közönséget, kétszázadik előadását 1914-ben mutatták be a budapesti Operaház színpadán. Vissza