Madách Imre Az ember tragédiája című színművének theologiai vizsgálata

Előszó

Drámairodalmunk három klasszikus alkotása - a Csongor és Tünde, a Bánk bán és Az ember tragédiája - kétségtelenül a reformkor gazdag és bonyolult eszmevilágát tükrözi, mely új kérdésfeltevések összefüggésében és kereszttüzében tovább él a világosi fegyverletétel után a Bach-korszak sötétségében is.
Az irodalomtörténészek közismert megállapítása szerint Vörösmarty Mihály (1800-1855) és Katona József (1791-1830) remekművén inkább Shakespeare (1564-1616), Madách Imre (1823-1864) remekén inkább J. W. Goethe (1749-1832) hatása ismerhető fel. Jóllehet az összehasonlító irodalomtörténet helyes perspektívákat adhat és ad az egyes irodalmi alkotások genezisének és szellemiségének feltárásában, mégsem teszi szükségtelenné a kritikai megközelítés más módszeri lehetőségeit sem. Az irodalomkritika szigorú mérlegén világirodalmi értéknek minősülő remekművek egyszínű és egyszintű megközelítése sohasem vezethet teljes sikerre, átfogó eredményre, mivel a legjelentősebb irodalmi alkotások éppen úgy és éppen azért válnak világirodalmi értékekké, mert szerkezetük és eszmeviláguk komplexitása, megformálásuk művészi tökélye által oly módon szállnak alá az ember és világa mélységeibe és onnan olyan tiszta tüzű igazgyöngyöket hoznak felszínre, melyek értékelése és leírása, megismerése és megismertetése többirányú megközelítést igényel, melyek elemzése és érdemi értékelése több módszer együttes alkalmazását kívánja. Mivel az irodalmi remekművek mindig bonyolult struktúrájú és eszmei szempontból többfókuszú alkotások, vizsgálatukban egyetlen kritikai nézőpont alkalmazása leszűkíti és elszürkíti ezeket a remekműveket. Mivel az irodalmi remekművek többfókuszú alkotások, ezért többszintű és többszínű megközelítésük csak olyan összetett módszer segítségével lehetséges, mely sine ira et studio az összes szóba jöhető tudományos diszciplínákat egyidejűleg alkalmazza. Vissza