Az ember tragédiája

Előszó

"Az ember tragédiája" világviszonylatban is egyik legbecsesebb és lejellegzetesebb alkotása annak a művészetnek, amely a 48-as forradalmak bukása után nemzeti elnyomatás és nemzetközi reakció viszonyai közt keresi a szabadság és haladás útját, lehetőségét - kétségek közt, de küzdeni akarással, a felszabadulás szenvedélyes vágyával. Nem véletlen, hogy Arany János Petőfi óta az első nagy eredeti tehetséget vélte fölfedezni költőjében, s az sem, hogy a világirodalom legnagyobbjai közül Gorkijban keltett tartós érdeklődést. De a műnek kétség és remény, az emberi nagyságban való hit s az ellenforradalmi viszonyok és forradalomellenes elméletek támasztotta kételkedés közti vergődést megszólaltató tartalma éppoly szükségszerűen adott módot reakciós értelmezésre és meghamisításra is. Ahhoz, hogy igazi értelmét megközelítsük, mint már Arany mondta, "a mű egészéből kiindulva kell méltányolni mind az egyes részeket, mind a kivitel sikerét." De nem érthetjük és nem értékelhetjük ma már helyesen anélkül sem, hogy fel ne idézzük azokat a körülményeket, amelyek közt keletkezett, hogy ne ismerjük a költő fejlődését, azt, hogy honnan mi felé vitt e fejlődés útja világhírre jutott főművén keresztül. Mindezekhez e rövid bevezető csak a legszükségesebb útmutatásokat adhatja meg.
Madách Imre 1823 január 21-én született Alsósztreován, nógrádmegyei középbirtokos nemes családból. Apját korán elvesztette, tizenegy éves korától erélyes, nagyravágyó, gyermekeiről féltékeny szeretettel gondoskodó édesanyja irányította nevelését. Vissza