Macbeth

Előszó

JORGE LUIS BORGES: EVERYTHING AND NOTHING
Nem lakott benne senki; arca mögött /amely még a korabeli gyatra festmények tanúsága szerint sem hasonlít semmi más arcra/ és megannyi fantasztikus és túlfűtött szava mögött csupán némi fagyosság rejlett,egy álom, amelyet senki sem álmodott. Kezdetben úgy vélte, mindenki olyan, mint o, de egy barátja megdöbbenéséből, akinek megpróbálta megmagyarázni ezt az ürességet, rájött, hogy téved, s egyszersmindenkorra megértette, hogy jobb, ha az egyén nem üt el a fajta jegyeitől. Egy izben úgy gondolta, hogy talán a könyvekben találhatna bajára irt, és igy sajátította el azt a kevés latint és még kevesebb görögöt, amiről egyik kortársa említést tesz. Később felrémlett benne,hogy talán az emberiség egyik ősi szertartásának gyakorlása lehet az, amit keres, és egy hosszú júniusi szieszta alkalmával hagyta, hogy Anne Hathaway ebbe beavassa. Huszonegy éves korában Londonba költözött. Ekkorra már ösztönösen valakivé álcázta magát, nehogy felfedezzék, hogy senki sem; Londonban felismerte azt a hivatást, amelyre szánva volt, a komédiásét, aki nyílt szinen azt játssza, hogy ő másvalaki, olyan emberek gyülekezete előtt, akik azt játsszák, hogy őt másvalakinek hiszik. A bohóc mestersége sajátos boldogsággal töltötte el, talán az elsővel, amit ismernie adatott; de mikor már az utolsó verssor is elhangzott, és az utolsó halottat is eltávolították a színpadról,újra elborította a valószerütlenség szörnyű érzése.Nem lehetett többé Ferrex vagy Tamerlán, és újra visszaváltozott senkivé. Végső kétségbeesésében támadt az a gondolata, hogy maga találjon ki újabb hősöket és újabb tragikus történeteket. Vissza