Fülszöveg
__A Vilniu^városában élő litván írónő játszi könnyedséggel közlekedik a hétköznapi és a renc^kívüli, valamint a nevetséges és a fenséges határmezsgyéjén. Sa^^átos műfajt hozott létre/mely a klasszikus novellára és a tárcanovellára egyaránt emlékeztet. Anel^dotikus-esszéisztlkus írásai ugyan a mindennapokból táplálkoznak, mégis kifejezetten derűsek és humorosak. A^ovelláíK egy része önéletrajzi ihletésű, ám finom abszurditásukkal rendre N^túlmutatnak a valós eseínényeken. Minden szövege nagy gonddal megkomponált „koktél": kerülhetnek bele kitalált vagy valódi rokonok, a vilniusi pályaudvar koldusai,(szerelmek, a gyermekkor
boldogsága, a felnőtt lét józansága és [nagánya; a litvái^függet-lenség és önazonosság törékenysége; Irodalmi szövegek, melyek íróként, emberként egyaránt formálták a szerzőt; nagy hallgatások, humor, irátqia és bölcs nlegértés - mindenből épp annyj/ami a tökéletes kompozícióhoz kell. A cselekmény hűlt helyén egy I realitásból és képzeletből, emlékekből és...
Tovább
Fülszöveg
__A Vilniu^városában élő litván írónő játszi könnyedséggel közlekedik a hétköznapi és a renc^kívüli, valamint a nevetséges és a fenséges határmezsgyéjén. Sa^^átos műfajt hozott létre/mely a klasszikus novellára és a tárcanovellára egyaránt emlékeztet. Anel^dotikus-esszéisztlkus írásai ugyan a mindennapokból táplálkoznak, mégis kifejezetten derűsek és humorosak. A^ovelláíK egy része önéletrajzi ihletésű, ám finom abszurditásukkal rendre N^túlmutatnak a valós eseínényeken. Minden szövege nagy gonddal megkomponált „koktél": kerülhetnek bele kitalált vagy valódi rokonok, a vilniusi pályaudvar koldusai,(szerelmek, a gyermekkor
boldogsága, a felnőtt lét józansága és [nagánya; a litvái^függet-lenség és önazonosság törékenysége; Irodalmi szövegek, melyek íróként, emberként egyaránt formálták a szerzőt; nagy hallgatások, humor, irátqia és bölcs nlegértés - mindenből épp annyj/ami a tökéletes kompozícióhoz kell. A cselekmény hűlt helyén egy I realitásból és képzeletből, emlékekből és Ifíumorból szőtt sűrű hálóba gabalyodunk, mely menttietetlenül rabul ejt minket.
\ C
„Tisztában vagyok vele, hogy ez a szenvedély, mely egyike azon szenvedélyeknek, amiket az etikatanárra emlékeztető arcom elrejt, sokak számára betegesnek tűnhet. Ám minden szenvedély, még a szerelem is, ha valódi, akkor olyan, mint egy mérgezés. Aki megtapasztalta, tudja, hogy sokáig szeretni pusztító, az emberek közötti kapcsolatnak muszáj banálissá válnia, hiszen egy mérgezéstől hányunk, kimerülünk vagy akár meghalhatunk."
„A névváltoztatásban egy olyan embernek, mint én, vagy a szerelem segít, vagy a véletlen. Hát, a szerelmet, negyvenöt éves nőként - ahogy a végrendeletekben szokás írni - szellemi képességeim teljes birtokában, szabad akaratomból kihagynám."
„Amint megjött, elhatároztam, hogy más módszert választok. Vidáman azt ajánlottam, hogy ezúttal ne beszélgessünk, hanem játsszunk. Szerettem volna ellenőrizni a páciens akarattalan, spontán gondolatmenetét. Arra kértem, hogy az általam mondott szóra gondolkodás nélkül feleljen az első eszébe jutó asszociációval. Talán végre kiderülne, milyen elfojtott igényei, kedvtelései, kódolt szcenáriói vannak."
Giedra Radvilaviciüté (1960) litván nyelv és irodalom szakon diplomázott a Vilniusi Egyetemen. Ezt követően középiskolai tanárként, valamint újságíróként dolgozott. A '90-es években az USA-ban élt, jelenleg Vilniusban nyelvi szerkesztőként tevékenykedik. A kötet 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A díj átvételekor így fogalmazott: „pontosan tudom, hogy képtelen lennék regényt írni, számomra az esszé nagyon organikus, nem mesterséges műfaj, és én mindig csak esszét írtam. Néha nagyon sok kitalált elem van benne a határvonal a fikció és a valóság között nagyon gyenge. Az esszében lehet filozófia, kultúra, művészet és - valóban - a hétköznapi életből vett dolgok Is."
Vissza