A modern fizika világképe

Előszó

A természeti világ, mely az embert körülveszi, tele van csodálatosnál-csodálatosabb jelenségekkel. Ragyogó napsütést pillanatok alatt mennydörgés és villámlás követhet; kemény tél, mosolygó tavasz, forró nyár és hervadó ősz váltják egymást. Az elhajított kő rövid emelkedés után visszahull a földre; a napsugár csakhamar felszárítja a nedves utcát; bizonyos vasfajták más, kisebb fémdarabokat magukhoz vonzanak, ha megcsavarunk a falon egy kapcsolót, vakító fény árasztja el a szobát; ha meghúzzuk a harang kötelét, zengő, messzire ható hangot hallunk; egyszóval: a környező világ színes, hangos és változatos. Az emberek ősi tulajdonsága, hogy nem fogadja el egyszerűen az eléjetáruló tényeket, hanem azokra magyarázatot keres. Minden történeti kornak megvoltak a maga legégetőbb kérdései és ezekre igyekezett is megadni a választ, hol babonával, hol egyéb rejtélyes okokkal magyarázva meg a világ csodálatos, vagy egyszerű dolgait. E magyarázatok összessége az, amit általában világképnek nevezünk.
A világkép tehát az az elképzelés, melyet az egyes ember a környező világról alkot. Mindig voltak azonban kiválasztottak, akik nem elégedtek meg valamilyen felületes, általánosan bevett magyarázattal, hanem igyekeztek a dolgok mélyére tekinteni, a jelenségeket tervszerűen megvizsgálni és a vizsgálatok eredményeit rendszeres egységbe foglalni. Az ilyen tervszerűen és rendszeresen felépített világképet tudományos világképnek nevezzük. Ha az ilyen világkép kizárólag természeti jelenségekre vonatkozik, szólunk természettudományos világképről... Vissza