M. Tullius Cicero beszéde Verres ellen műkincsekről (De Signis)

Előszó

Szicziliát, ezt a meseországot, a rómaiak az első pún háború után (241.), Syracusaet a második pún háború idején (212.) foglalták el. Először 210-ben, azután 132-ben a leges Rupiliae alapján szervezték provincziává. Az ilyen tartományokba helytartókul 227-től Sulláig külön e czélra választott praetorokat küldtek, még pedig a békés, a meghódolt provincziákba propraetorokat, a háborús tartományokba pedig consulokat, vagy proconsulokat.
Sziczíliát a természet a legnagyobb bőséggel áldotta meg. Földje rendkívüli termékeny; a sík rónákon - akár a magyar Alföldön, - a hullámzó vetések oly dúsan fizetnek, hogy majdnem egymaga látta el Rómát gabonával. Ezért is nevezte el Cato Róma éléstárának. Partjai, - egy háromszögletű földterület a tenger közepén, - narancs-, olaj-, fügefától, szőlőlugasoktól szegélyezett óriási kert, gesztenyefái még a legszegényebbeket is ellátták élelemmel. A föld e termékenységével járt az ország lakosainak műveltsége. Mikor Róma uralma alá jutott, a lakosok előkelő osztálya görög volt. A görög szellem műveltsége, a talaj gazdagsága nagygyá fejlesztette a művészetet, a kereskedelmet, az ipart, a fényűzést. A mi szépet művészet teremthet, gazdagság és műízlés összehozhat, mindazt fölhalmozták városaikban a vagyonos polgárok. A leghíresebb görög szobrászok műremekei díszítették szentélyeiket, nagyszerű arany, ezüst, bronzedények, csecsebecsék, pompás keleti-szőnyegek, híres mesterek festményei a magánosok lakásait. Cicero azt mondja, hogy a mikor Sziczilia hatalma és gazdagsága virágzott, nagy művészi tevékenység uralkodott e szigeten. Verres praetorsága előtt (73-71. Kr. e.) nem volt egyetlen kissé tehetősebb ház, melyben, ha egyéb ezüstnemű nem is, legalább a következők ne voltak volna: egy nagy tál alakokkal és az istenek képeivel ellátva, egy csésze, melyet a nők áldozatoknál használtak, és tömjéntartó. S hihetetlenül sok és szép művészi kidolgozású füstölő. - Ipara szintén nagyon fejlett volt; itt szőtték a híres bíborpiros szövöttest, finom testhez-tapadó csalánszövetből a drága vestis melitensist, itt készítették a bronzzal bevont pamlagokat, arany, ezüst, elefántcsont gyertyatartókat, a korinthoszi vedreket, a vázákat, a mozaik asztalokat. Vissza