M. Tullii Ciceronis de officiis/Cornelius Nepos/Laelius/Cato Maior

Fülszöveg

1. mű:
Cicero azon kevés ókori szerző közé tartozik, akiknek művei nem töredékesek, hiánytalanul maradtak meg: számtalan (magán)levele, bírósági vád- és védőbeszéde, filozófiai és esztétikai értekezése túlélte az évezredeket. Filozófusként is számottevő (elsősorban a sztoikus iskolához sorolható, de még inkább "eklektikus", az iskolákból neki tetsző tanokat vegyítő filozófusnak szokás minősíteni.)

2. mű:
Cornelius Nepos (előneve ismeretlen) körülbelül száz évvel született időszámításunk előtt, felső Itáliában, az akkori Gallia cisalpina- vagy citerior-ban; születési helye hihetőleg Pavia (Ticinum). Hogy tudományos törekvéseiben magasabb szellemi képzettségre emelkedhessék, már ifjú korában Rómába ment, mely azontúl állandó lakhelye maradt. Távol az állami magas tisztségek utáni vágytól teljes megelégedését tudományos foglalkozásaiban s több jeles kortársával folytatott barátságos viszonyában lelte. Azok közül különösen kedvelte őt T. Pomponius Atticus, gazdagsága s finom míveltsége miatt nagy tekintélyű lovag, kinek szelíd jelleme, eszélyes életbölcsessége és szellemi képességei iránt osztatlan bámulattal viseltetett, s kit úgy látszik minden tekintetben mintaképeül vett. Általa Atticus meghitt barátjával, M. Tullius Cicero-val, ama hires szónokkal és államférfiúval jött sokszerű érintkezésbe, amiből szintén szilárd, bár inkább tudományos mint barátságos viszony fejlődött. Barátjai közt végre ama korán elhunyt dalköltő, Valerius Catullus is volt.

3. mű:
A "Laelius" keletkezése. M. Tullius Cicero (szül. Arpinumban 106. január 3., consul 63., megh. 43. dec. 7. Kr. e.) Caesar fellépése által oly annyira háttérbe szoríttatott, hogy dicső consulsága idejében elfoglalt előkelő és nagy befolyású állását a római államéletben nem tarthatta meg; ezért a nyilvános életből egészen visszavonult és a politikával csekély vagy épen semmi összefüggésben sem álló magántanulmányokra adta magát. A politikai viszonyok igen elkeserítették Cicerót; midőn ezekhez 45-ben Kr. e. még szeretett leányának, Tulliának, kora halála is hozzájárult, mely a mély érzésű férfiút legnagyobb mértékben sújtotta: Cicero egészen a bölcsészetnek szentelte idejét és munkásságát. Kettős czélt akart ezen tanulmányaival elérni: először saját kedélyének vigaszt és feledést keresett a legkitűnőbb férfiak munkáinak olvasásában és átdolgozásában; másrészt pedig bölcsészeti irodalmat akart alapítani, kedveltté akarta tenni a philosophiát polgártársai előtt, kik a practicus élet legközelebb eső érdekeivel telve, ellenszenvvel viseltettek azon magasabb, a dolgok és viszonyok lényegébe mélyebben beható tanulmányok irányában, melyek Görögországban annyira virágzottak és oly nagy népszerűségnek örvendettek. Mindössze két évig munkálkodott Cicero e téren, mert már a 43. év végén meghalt; de ezen aránylag igen rövid idő alatt is számos és becses munkát írt, melyekkel a római irodalom terén elismert nagy érdemeket szerzett, bár azokban kevés ujat adott és akart adni, hanem inkább csak vonzó alakban ismertette azon eszméket és tanokat, melyeket a philosophiai munkákban is mintaszerű és dúsgazdag görög irodalomban talált.

4. mű:
A „Cato maior" és a „Laelius" e magyarázatos kiadásai 1870-ben jelentek meg először. Számos gyengéik és hibáik daczára mégis annyi iskolában használtattak, hogy öt év lefolyása alatt elkeltek. E tény azt bizonyítja, hogy Cicerónak e két népszerű értekezését sok gymnasiumban olvassák, és hogy a tanárok és tanulók a görög-latin Íróknál szivesen nyúlnak magyarázatos kiadáshoz, még ha az nem is a legkifogástalanabb. A két kis füzet ezen elterjedése és a kiadó úr ismételt kivánsága bírt reá arra, hogy ezen első irodalmi kísérleteimet újra átnézzem és sajtó alá adjam, - mert tanulmányaim és folyó munkáim különben egészen más térre esnek.
Az első kiadás kisebb-nagyobb mértékben fordítás vagy compilatio volt több német kiadásból; a jelen kiadás sem más, és hogy a czimlapon ki nem tettem a használt forrásokat, csak onnan van, mert igen sok nevet kellett volna felsorolnom. Vissza