M. Tulli Ciceronis Scripta Quae Manserunt Omnia 45.

Fülszöveg

A kötetben M. T. Ciceró római író, filozófus és politikus, filozófiai, istentani értekezését lelhetjük fel, melyet bevezető tanulmány vezet fel. A szöveg megértését a lábjegyzetekben található kommentárok és a latin nyelvű szöveg után beillesztett index segíti.

"Megengedem, hogy vannak istenek. Világosíts fel hát engem, honnan származnak, milyenek testileg, lelkileg, hogyan is élnek. Ezeket szeretném ugyanis megtudni. Te mindenre az atomok törvényszerűségét, illetve zabolátlanságát hozod fel magyarázatul: Ebből eredeztetsz és alkotsz meg mindet, ami e világra jön, ahogy mondják. Kezdjük azonban azzal, hogy nincsenek is atomok. Semmi sincs ugyanis, aminek ne lenne teste; a testek viszont minden helyet betöltenek; azért nincs űr és nem létezhetik önálló atom sem." "... az ember semmiképp sem tökéletes, de egyfajta részecskéje a tökéletesnek. Mivel azonban a világ mindent átölel, és semmi sincs, ami ne lenne meg benne, azért minden tekintetben tökéletes. Lehet-e hát valami, ami a legjobb, és belőle mégis hiányzik? A gondolkodásnál és az értelemnél ugyanis semmi sem kiválóbb. Ezek a képességek tehát nem hiányozhatnak a világból... Ennélfogva, ami a világ egészében a legnagyszerűbb, annak valamiféle tökéletes és föltétlen formában kell léteznie; a világnál viszont semmi sem tökéletesebb, az erénynél semmi sem kiválóbb, következésképp ez erénynél semmi sem kiválóbb, következésképp az erény a világegyetem sajátja. És bár igaz, hogy az ember természete nem tökéletes, az erény mégis megvalósul az emberben. De mennyivel könnyebben ölt ezért testet a világban?” Vissza