Viselkedés? - Betegség? - Társadalmi probléma?

Előszó

Noha az alkoholabúzus, az alkoholizmus jelenségei és szomatikus, ill. pszichiátriai szövődményei régóta ismertek voltak, tudományosan csak zsázadunk húszak-harmincas éveiben kezdtek velük foglalkozni. Ez egyszer a késlekedés nem amiatt történt, hogy az alkohol okozta problémák nem vonzották az orvosokat, kutatókat. Sokkal inkább az volt az ok, hogy nem voltak meg a szükséges tudományos koncepciók és módszerek. E koncepciók és módzserek más tudományokban kellett, hogy megérjenek, és azok még éppen csak elkezdték korszerű fejlődésüket. még ekkor kezdték csak megismerni az anyagcsere törvényszerűségeit, amelyek bizonyos mérétkig érthetővé tették, hogyan teszi tönkre az alkohol mértéktelen és huzamos fogyasztása a májat és az ereket, és még csak ekkor próbált túllépni a pszichopatológiai és klinikai pszichológia a pszichiátria addigi leíró közelítésén, és akkor indultak meg a nagyobb epidemiológiai vizsgálatok, valamint a morbiditás a társadalmak és kultúrák közötti összehasonlító felmérései.
Csak ekkor teremtődött meg tehát a lehetőség, hogy alkohológia alakuljon ki, egyelőre nem önálló diszciplína, hanem problématerület értelmében. Ekkor keletkezett az alkoholizmus betegségkoncepciója is. E koncepciót Európában a pszichiátria organikus szemlélete valószínűsítette, amely az alkoholhoz való hozzászokás mögött örökletes hajlamot gyanított (és próbált bizonyítani is, családfakutatással, ikervizsgálatokkal), továbbá az alkohol által kiváltott pszichiátriai szindrómákban a szervi kauzalitás tiszta modelljét vlte felfedezni (különösen a delirium tremensben és a heveny alkoholos halucinációban).
Vissza