A poczellán-comtessek I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
- Melyik szebb? - kérdezte Heller Géza, monokliját mágnásos sikkel szemére igazitva, mialatt fesztelenül fixirozott két bájos ifju leányt, kik előtt elegáns uracsok hajlongtak.
Rátóty Pista vállat vont.
- Nekem azelőtt Flóra tetszett jobban, most a kicsibe vagyok belebolondulva; nézd milyen kivánatos!
- Flóra azért mégis szebb - vélte Heller műértőleg - elegánsabb, pikánsabb szépség. Nézd azt a karcsu, hajlékony termetet, azt a finom arisztokratikus arczélt. És az a remek szőke haj, ugy csillog mint az arany! Arczbőre finom mint a rózsalevél, a szeme csupa misztérium...
- Elbizakodott leány! - jegyezte meg Rátóty - követelő asszony lesz belőle, nem feleségnek való!
- Hja! mit akarsz? egy porczellán-comtesse!
- Ugyan kérlek, hogy ismételheted te is azt az ostobaságot! - szólt kissé ingerülten Rátóty.
- Csakis Horthy Nikinek lehetnek ilyen sületlen viczczei!
- Már pajtás, akár mit mondasz is, ez sikerült elnevezés és nagyon találó a Wranek-leányokra. Szépek, finomak, elegánsak, mint a valódi comtessek, de azért ott kisért mögöttük a porczellángyár!
- Ott hála Istennek! - mormolá fogai között Rátóty.
- Wranek papát sem lehet eldugni; a becsületes morva pedig nem arisztokrata!
- Az anyjok régi nemesi familiából származik! - vélte Rátóty Pista.
- Bogárfalvy Bogár Flóra!... tudom. Százszor is elmondta nekem, de azt elhallgatta, hogy szegény volt mint a templom egere! A nénéd, az alispánné ösmertetett meg valódi történetével, mert a pozczellán-mama kissé nagyon is nagy fantáziával emlékezik meg ifjusága első élményeiről. Vissza