A művészet könyve I-II.

Előszó

A SZÜKSÉG.
Mindenki érzi, hogy valamely sajátságos varázs lakozik a művészetben. Oltárán sohasem lobban el a láng s temérdek szellemi és anyagi kincset mutatnak be rajta áldozatul. Gondoljunk egy percre a festők, építészek, szobrászok, műiparosok műhelyeire, amelyekben szakadatlanul folyik a lázas és fárasztó munka dicsőségért, vagyonért, de sokszor önzetlenül és önfeláldozón is : s fogalmat kapunk arról, hogy az elme és a kéz mekkora erélye pazarolódik itt oly munkákra, amelyek gyakran még anyagi hasznot sem hoznak. Vagy gondoljunk nagyvárosainkra, -amelyek utcáin paloták, drága középületek épülnek, amelyeket, ha pusztán a jövedelmezőséget tartja szem előtt a gazda, szerényebb formában jóval olcsóbban lehetne előállítani. A tereken szobrokat emelnek, amelyek mindegyike egy-egy kis vagyonba kerül. Festményekért olykor százezreket adnak, sőt a nyilvános gyűjtemények művészeti tárgyai milliókat jelentenek, örökre lekötött s az állami háztartásban soha többé nem forgatható tőkét. .Mindezek láttára azt kellene hinnünk, hogy ész nélkül való, céltalan tékozlás folyik itt, ha e tékozlásnak rendszeressége nem győzne meg minket arról, hogy a művészi munka olyasmit ad az embereknek, amire nekik szükségük van. A varázs, amely a művészetekben lakozik, bizonyára ellenállhatatlan erejű, mert nemcsak a művelt és hatalmas népeket tartja bilincseiben, hanem azokat a szegény, gyámoltalan törzseket is. amelyeket természeti állapotban élő népeknek neveznek. Vissza