Az egyház babiloni fogságáról szóló könyvecske

Fülszöveg

Bevezetés Luther a német nemzet keresztyén nemességéhez intézett iratát azzal a fenyegető kijelentéssel fejezte be: „Csak rajta, tudok én még egy dalt Rómáról, és ha viszket a fülük, majd el is dalolom nekik magasabb hangon. Tudod, kedves Róma, mire gondolok én?" Nos hát most e megígért dalra gyújt. Ha előző művében lerombolta az Antikrisztus, vagyis a pápa várának hármas védőfalát, most behatol magának a várnak belsejébe, hogy feldúlva azt is, kiszabadítsa az ott fogságban tartott lelkeket. Most már nem a külső, nem a testek, a népek és nemzetek szabadságáért küzd, hanem a lelkek váltságáért. Össze akarja törni azt az igát s azokat a bilincseket, amikkel Róma magát a keresztyénséget megkötözve fogságba hurcolta. Ez iga és bilincsek a pápaság hét szentségről való tana. Ezzel vetette Róma a keresztyéneket a papság hatalma alá, s ezzel mételyezte meg és forgatta ki evangéliomi egyszerűségéből és tisztaságából a keresztyén életét. Luther e tan egyik-másik részével már korábban is foglalkozott. így nevezetesen egyik-másik beszédében elmondta nézeteit a bűnbánat, a keresztség és az úrvacsora szentségéről. De a többi szentségről, noha Spalatin barátja azokra vonatkozó nézeteit is igen szerette volna ismerni, egyelőre hallgatott, noha magában már tisztában volt velük s tudta, hogy azoknak nincs semmi szentírási alapjuk. Ezek tárgyalását más, alkalmasabb időre hagyta fenn. Ez az idő a Rómával való végleges leszámolás ideje vala. S ez az idő most beállott. Ami Luthert különösen bántotta, s ami Az egyház babyloni fogságáról c. művének megírására is kiváltképpen ösztökélte, az a misével való gyalázatos visszaélés volt. A külső ok és alkalom pedig a már ismeretes Alveld Ágoston, lipcsei ferencrendi barát Luther ellen kiadott Tractatus de cummunione sub utraque specie quantu ad laicos stb. című értekezés. Vissza