Fakanál recepttár 2003/2.

Előszó

Kedves Olvasóink!
Az irodalomból, a zenéből és más művészetekből jól tudjuk, hogy egy nemzet kultúrájának meghatározó értékei a klasszikusok. Hangulat, érdeklődés, ízlés kérdése, hogy ki mennyire vonzódik hozzájuk, olvassa vagy hallgatja őket, de jelentőségüket nincs, aki elvitatná. Úgy gondoltuk, gasztronómiánk klasszikusai is megérdemlik, hogy értékeiket a mai háziasszonyok is megismerhessék. Ezért gyűjtöttük egybe jó pár igazi magyar klasszikus étel - többet között a szegedi halászlé, a borjúpaprikás, a töltött káposzta, a vargabéles, a máglyarakás - receptjét, és egészítettük ki tájkonyháink jellegzetességeivel, a dödöllével, a slambuccal, a juhtúrós puliszkával. Majd eszünkbe jutott: ha az ételeknek vannak klasszikusai, milyenek lehettek a klasszikusok ételei? Mit ehetett szívesen Arany János, Jókai Mór, Fedák Sári, Csortos Gyula? Milyen recepteket közöltek a múlt század legnépszerűbb szakácskönyvírói - Vizvári Mariska, Emma asszony, Móra Ferencné - akik ma is antikváriumok toplistáján foglalnak helyet. A közelgő ünnepekre való tekintettel néhány hagyományos ünnepi klasszikus ételt - borleves, sertéskocsonya, bejgli - is közreadunk, és persze elkalandoztunk más országok konyhája felé: összegyűjtöttünk néhány jellegzetes külföldi nemzeti ételt (töltött szőlőlevél, piláf, burgundi marhahús, zuppa inglese).
Az irodalmi klasszikusok kedvenc étkei feltérképezése érdekében neves szakemberhez, a gasztronómiatörténet klasszikusához, dr. Draveczky Balázshoz, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatójához, régi kedves szerzőnkhöz fordultunk. Nem sejtettük, hogy izgalmas kultúrtörténeti mini esszéi és értékes receptritkaságai lesznek az utolsó írásai. Mostani Recepttárunkat ezért elsősorban az ő emlékének, "az asztali örömök historikusának", Balázs mesternek ajánljuk. Vissza