Előszó
Kedves Olvasóink!
Ilyenkor, karácsony közeledtén óhatatlanul elfog bennünket a múlt iránti vágyakozás, a nosztalgia. Szeretnénk, ha nekünk is sikerülne olyan meghitt ünnepeket teremteni,...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasóink!
Ilyenkor, karácsony közeledtén óhatatlanul elfog bennünket a múlt iránti vágyakozás, a nosztalgia. Szeretnénk, ha nekünk is sikerülne olyan meghitt ünnepeket teremteni, amilyenekről csak regényekben olvashattunk vagy amilyenek gyermekkori emlékeinkben élnek. Ilyenkor jut eszünkbe, leggyakrabban a nagymamánk készítette illatos húsleves, omlós sült húsköltemény, a hét nyelven beszélő bejgli, a kamra polcain sorakozó dobozok, színültig töltve ünnepi aprósüteményekkel.
Vajon hogy csinálta a nagyi? Hány hétig dolgozott azon, hogy aztán szinte észrevétlenül terülj-terülj asztalkámat varázsoljon a karácsonyfa alá? Honnan tudta azt a sok remek fortélyt, amitől ropogós lett a panír, kristálytiszta a leves, leheletfinom a rétestészta? És vajon miért nem tanultuk el mindezt még idejében tőle?
Ez évi második Recepttárunkban nagyanyáink, dédanyáink legfinomabb receptjeiből válogattunk önöknek, hogy segítsünk megtalálni mindazt, ami valahol a "második műszak" sietős ritmusában, a dolgozó nő modern életvitelében, a készételek dömpingjében elveszni látszik. Sokan vagyunk, akik szeretnénk megőrizni a régi értékeket. Úgy, hogy közben azért nem felejtkezünk meg a körülöttünk vibráló, megváltozott világról sem. Lehetőség szerint jól használható, nem túl bonyolult, egy kis konyhában is könnyen elkészíthető, a mai ízlésnek leginkább megfelelő ételeket kerestünk. Magyarán: nem kínálunk olyan recepteket, amelyek efféleképpen kezdődnek: "végy két tucat tojást, és keverd egy óráig". Csak néhány, különösen finom vadételt választottunk, pedig a vad a nagymamák konyhájában a mainál sokkal sűrűbben szerepelt. Viszont úgy érezzük, mindannyiunk örömére válnék, ha néhány régi ételt sikerülne új életre keltenünk. Ehhez kívánunk önöknek minél eredményesebb főzőcskézést és nyugalmas, békés ünnepeket.
Vissza