Lüszisztraté

Fülszöveg

Minden kor létrehozza a maga műfordításait a legnagyobb klasszikusok műveiből. Ez nemcsak azért történik, mert a nyelv egyre rohamosabban alakul át, hanem főként azért, mert változik a korok világnézete, változik az igény arra, mit kíván egy meghatározott korszak „kiolvasni" egy tekintélynek számító klasszikusból. Ez a könyv - amelyet Szepes Erika sajátos fordításkísérletének is nevezhetnénk - egy ókori klasszikus komédia újabb kori magyar fordításának még újabb változata, ha tetszik: újraértelmezés. Arisztophanész talán minden szerző közül a legalkalmasabb arra, hogy csipkelődő utalásait, cinikus világképét, mindenbe belekötő magatartását ki-ki a saját korára alkalmazza, a nagyon is korabeli eseményeket célba vevő támadásait a maga problémáira vonatkoztassa, tehát egy eredetében meglehetősen korhoz kötött művet aktualizáljon.
Arisztophanész összes műveit Magyarországon Arany János fordította le először, majd száz év múltán Devecseri Gábor - átérezvén az új kor kívánalmait és a nyelv modern színpadra alkalmazásának igényét - megmérkőzött a nagy költőelőddel, és az ókori komédiaköltőnek csaknem minden művét újrafordította, és korának világnézetéhez adaptálta is. Ám a halála óta eltelt idő nemcsak Devecseri nyelvének, hanem a mű világnézetének értékelésén is sokat másított. Ma már nem érezzük a „béke himnuszának" a görög költő művét, hanem azt olvassuk ki belőle, ami valószínűleg közelebb van az ő álláspontjához: háborúk mindig voltak és lesznek, legfeljebb időnként szünetelnek. A görög költő igazát ma keserűen tapasztaljuk: szinte állandó háborúban él a világ valamely része, manapság még Európa is. Aktuálisabb Arisztophanész mint sejthettük: örök igazságot mondott ki, amivel újra időszerű foglalkoznunk. Vissza