Lukios vagy A szamár

Előszó

A világirodalom nagy gúnyolódói sorában Lukianos nevét az elsők közt találjuk. Az elsők közt, mert egyike a gúnyolódás legnagyobb művészeinek, de talán azért is, mert távolabbi és közelebbi elődeit a felülmúlhatatlan Aristophanés kivételével alig ismerjük. De ami a görög komédiákból, a mimus és szatíraköltők műveiből szegényes töredékek alakjában ránkmaradt, az Lukianos műveiben is feltámad újra, és kiegészíti egyéni művészetét. Megszületik a humor és gúnyolódás műfaja, melyet a későbbi korokban újból és újból felélesztenek tanítványai vagy szellemi rokonai, hogy csak a legnagyobbakat említsük, egy Rabelais, Swift, Shaw vagy Karinthy. gúnyolódó és művész, nevettet és épít, ha nem is az építés konstruktív értelemében, de épít, mert segíti ledönteni a fejlődés útjábanálló megcsontosodott rendet és szokásokat, és leteríti a tradíciókkal burkolózó áltekintélyeket.
Lukianos Kr. u. 120 táján született az Euphrates vidékén Samosatában, s talán éppen syriai származása és idegen volta tették alkalmassá a késői görög irodalomban a nagy gúnyolódó szerepére. Életét nagyrészben megismerhetjük azokból a vád- és védőbeszédekből, melyeket dialógusaiban a hűtlenül elhagyott vagy megcsúfolt mesterségek, műfajok vagy tudományok olvasnak fejére, és amelyekkel szemben mindenkor igazolni tudja nem egészen következetes lépéseit. Szegénysorsú szülei nagybátyjához adták szobrászinasnak, de miután a műhelyben tönkretett egy márványtömböt, otthagyta mesterségét. Álmában, mint megírja, megjelent két nőalak, a Szobrászat és a Műveltség, és versengtek az ifjú kegyeiért. A Műveltségnek sikerült magához csábítani a fiatal embert, aki most már megtanul görögül, és a rhétóriskolában kitanulja a szónoklás művészetét... Vissza