Istenek, halottak, hetérák

Előszó

Az időszámításunk utáni második évszázadban a Római Birodalom már régen elérte legnagyobb kiterjedését. Északon a mai Angila, Hollandia, délen a Perzsa-öböl környéke, nyugaton Portugália, keleten Afganisztán még római fennhatóság alá tartozott. A második században uralkodó császárok: Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius, Marcus Aurelius jól szervezett államgépezetre támaszkodva, józan és értelmes reformok életbeléptetésével jelentősen megszilárdították a császári hatalmat. Nagylelkű pártfogói és avatott művelői voltak a filozófiának, koruk számos tudományágának és művészetének. Kíméletes uralkodásuk alatt közel száz évig a birodalom határai között élő népek békében és biztonságban élvezhették a gazdasági fellendülés áldásos eredményeit. Mindez, ha késleltette is, de már nem akadályozhatta meg a társadalmi és gazdasági élet mélyén működő ellentmondásos erők mind gyakoribb összecsapását. A rabszolgatartó társadalom már elérte virágzásának tetőfokát és válságának, majd bomlásának szakaszába lépett. A colonatus intézményének általánossá válása azt mutatja, hogy már kialakultak egy új, magasabb fejlettségű társadalmi rendszer anyagi és személyi feltételei, és birodalomszerte recseg-ropog a régi rendszer alapja.
Az időszámításunk utáni második évszázad folyamán a Római Birodalom területén megtalálható az akkor ismert világ különböző fejlődési fokon álló népeinek egész kulturális kincse: különféle hitbeli felfogása, filozófiája, művészete, irodalma, sokfajta politikai és vallási intézménye. A római polgár világnézetét sok új elmélet, szellemi irányzat formálja, nem utolsósorban a keleti vallások és a kereszténység eszméje. Az uralkodó világ szemléletének továbbra is az olimposzi istenvilág hagyományos tisztelete az alapja. De meglepő, vitára és ellentmondásra késztető mindaz, amit a hatalmas birodalom polgára roppantul kitágult látókörébe von: a különböző vallások, szekták igaz és hamis szószólóinak magyarázata, rétorok, filozófusok fejtegetései, idegen országok intézményei, más népek változatos, eddig ismeretlen, most érdekes és vonzó szokásai. Végül mindennél inkább formálja a tömegek gondolkodásmódját a régi istenvilág eszményei és a való élet gyakorlata között észlelhető mély ellentmondás. Mindez súlyos megrendülést okozott az emberek felsőbb hatalmakba vetett hitében és bizalmában. Vissza