Luke és Jon

Fülszöveg

Apu szemlátomást kedvelte Jont. Szerintem hozzám hasonlóan ő is látta, hogy fon az a fajta kóbor jószág, akihez anyu vonzódott volna. Ő mindiga kitaszítottak és a gyengék pártján állt. Amikor elmentünk az állatvédő ligához macskát keresni, a legöregebbet és legápolatlanabbat választotta, amelyik senki másnak nem kellett. Még azt is megtudakolta, melyik macska van ott legrégebben. Mi apuval elnevettük magunkat, amikor megmutatták, öreg, ronda, gonosz ábrázatú, vöröses cirmos volt; köpködött és acsarkodott, amikor valaki a közelébe ment. Az egyik fülét leharapták. Anyu ragaszkodott hozzá, hogy őt vigyük haza. Úgy vélte, azért köpköd és acsarkodik, mert köpködnie és acsarkodnia kell a túlélésért, s egyszerűen csak arra van szüksége, hogy valaki törődjön vele. Igaza lehetett, mert a kandúr végül tényleg felhagyott a karmolászással. Amint anyu belépett az ajtón, nyomban megtalálta, és mindig rajta aludt el. Raszputyinnak neveztük. De azért aput meg engem sohasem kedvelt meg. Szóval... Tovább

Fülszöveg

Apu szemlátomást kedvelte Jont. Szerintem hozzám hasonlóan ő is látta, hogy fon az a fajta kóbor jószág, akihez anyu vonzódott volna. Ő mindiga kitaszítottak és a gyengék pártján állt. Amikor elmentünk az állatvédő ligához macskát keresni, a legöregebbet és legápolatlanabbat választotta, amelyik senki másnak nem kellett. Még azt is megtudakolta, melyik macska van ott legrégebben. Mi apuval elnevettük magunkat, amikor megmutatták, öreg, ronda, gonosz ábrázatú, vöröses cirmos volt; köpködött és acsarkodott, amikor valaki a közelébe ment. Az egyik fülét leharapták. Anyu ragaszkodott hozzá, hogy őt vigyük haza. Úgy vélte, azért köpköd és acsarkodik, mert köpködnie és acsarkodnia kell a túlélésért, s egyszerűen csak arra van szüksége, hogy valaki törődjön vele. Igaza lehetett, mert a kandúr végül tényleg felhagyott a karmolászással. Amint anyu belépett az ajtón, nyomban megtalálta, és mindig rajta aludt el. Raszputyinnak neveztük. De azért aput meg engem sohasem kedvelt meg. Szóval szerintem mi az a fajta család voltunk, amelyik szeretettel fogadta a kívülállókat.
(részlet a regényből)
Ez a próza már majdnem költészet. A Luké és fon az ígéretről szól, minden értelemben Williams túl finom író ahhoz, hogy főhőseit, Luke-ot és font egy megváltást adó véggel terhelje. Ránk bízza a „boldogan éltek, míg meg nem haltak" lehetőségét. Elégedettek lehetünk, még ha szívesen olvasnánk is tovább.
The Times Literary Supplement Vissza