Lukács-recepció Nyugat-Európában

Előszó

Mint minden válogatás, az alább következő is vitatható. A szempontok közül nézzük először a jelen esetben tartalmilag döntőnek tetsző időbeli keretet, az 1956-1963-as időintervallum kijelölését. Az évszámok mintha önmagukért beszélnének. 56 kétségtelenül politikai-történelmi korszakhatár, 1963 pedig Lukács szintézisteremtő, életművét mintegy újra összefoglaló esztétikájának, a Die Eigenart des Aesthetischen első, német nyelvű megjelenésének éve. De ha - mint az 1963-as évszám jelzi - e kötet célja Az esztétikum sajátossága recepciótörténetének előkészítése, nem jelenti-e az 56-os politikai-történelmi korszakhatár egy olyan idegen szempontrendszer bevonását, mely indifferens Lukács belső, tudományos-gondolati fejlődését illetően? Azaz: nem lett volna-e szerencsésebb a recepciótörténetet 1954-el elkezdeni, amikor Az esztétikum sajátosságát előkészítő, központi kategóriáit először kifejtő A különösség első fejezete a Deutsche Zeitschrift für Philosophie-ben megjelent, hogy aztán az utolsó fejezet 7-12. alpontjától eltekintve megjelenjen az NDK-ban a mű egésze is?
Úgy gondolom, hogy nem. Mert eltekintve most attól a kérdéstől, hogy milyen szerepet játszhattak az 56-os események a politikai-történelmi fordulatokat egyébként mindig gondolatilag is feldolgozni törekvő Lukács életművének belső alakulásában, a recepciótörténet alakulását kétségkívül 56 határozta meg. Meghatározta például abban az értelemben is, hogy A különösség kritikai feldolgozásának alig engedett teret. K. Marko e kötetbe is felvett, néhány oldalas tanulmányától eltekintve, A különösség Nyugat-Európában gyakorlatilag észrevétlenül sikkadt el, amit kellőképpen reprezentálhat az a tény, hogy egységes egészként csak 1967-ben jelenik meg németül, akkormár inkább csak mint Az esztétikum sajátossága előtörténetének egy adaléka. (Über die Besonderheit als Kategorie der Aesthetik. Lucherhand) De ugyanez a helyzet Kelet-Európában is. Igaz, 1957-ben váratlanul megjelenik még az Akadémia Kiadónál A különösség, s Szigeti József a Művészi alkotás és pártosság Lukács György esztétikájában c. írásában elemzi a művet, de a dialektikus és a történelmi materializmus elválasztásának "önmagában véve nem helytelen módszerét" futólagosan érintve, már csak a pártosság lukácsi értelmezésével foglalkozik, méghozzá egyértelműen 56 szemszögéből. Hasonlóképpen átpolitizált és direkt módon 56-ra orientált A különösséggel részletesebben foglalkozó két másik, szocialista országból származó tanulmány is, A. Jegorov és J. Elszberg írása. Vissza