A másik ember

Előszó

Kalocsai Múzeumi Értekezések címmel indít új sorozatot a kalocsai Viski Károly Múzeum. Első kötetében a Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciájának előadásai jelennek meg. A sorozatot a múzeumban és vonzáskörzetében dolgozó kutatók nagyobb terjedelmű tanulmányai közreadásának kívánjuk szentelni, de ugyanakkor örömmel közöljük a fiatal néprajzkutatók előadásait is. Tesszük ezt azért, hogy megteremtsük a néprajzi vérkeringésbe kerülés lehetőségét. A bölcső melletti bábáskodásnál nincs nagyobb öröm, így van ez akkor is, ha fiatal kutatók indulásának, kezdeti törekvéseinek támogatásáról van szó.
1993. november 15-19-e között szerveztük meg a kalocsai konferenciát. Nemcsak a múzeum, hanem a kisváros életében is különösen fontos esemény egy ilyen rendezvény. - fogalmazta meg köszöntő beszédében Török Gusztáv Andor, Kalocsa polgármestere.
A tudományos tanácskozás mellett a Kalocsára látogató néprajzkutatók megismerkedtek a Viski Károly Múzeummal. Meglátogattuk a város történelmi nevezetességeit. Kikapcsolódásként a Göröm Kamara Néptáncegyüttes és a Kalocsai Gyermekbokréta Néptáncegyüttes szórakoztatott bennünket. Bejártuk a Kalocsai Sárköz színes világát. Eközben megálltunk a foktői (magyar) református temető fejfáinál. A paksi atomerőmű mellett elhaladva láthattuk az ordasi Rákóczi fát, az évszázadokkal ezelőtti ártéri erdők növényzetének utolsó élő példányát. A dunapataji tájházban a református mezőváros népi kultúrájával ismerkedtünk. A Szelídi-tó lapályain keresztül érkeztünk a kalocsai szállások területére. Gombolyagi és öregtényi sétánkon láthattuk a pusztuló, apró északi szállásokat. Tanulságos volt az ottani lakókkal beszélgetni. A déli szállások központjában, Homokmégyen ebédeltünk. Bényi János juhász főzte a birkapaprikást. Ebéd közben a homokmégyi gyerekek rézfúvós zenéjét, majd Romsics László tárogatón előadott homokmégyi népdalait hallgattuk. Meglátogattuk a szállás templomát, s megnéztük a mellette fölállított hősi emlékművet. Alsómégyen a szállás vízfolyásai és állóvizei között barangoltunk, majd térdig érő hóban átkeltünk az Őrjeg mocsarán. Császártöltésen (sváb) keresztül jutottunk el a hajósi pincékhez. Pincelátogatás és vacsora után Miske (tót) felől érkeztünk vissza Kalocsára.
A konferencia tematikája mellett különös hangsúlyt fektettem a Kalocsai Sárköz, Kalocsa városa és a pota néprajzi csoport megismertetésére. Különös fontossága ennek az, hogy - sajnos - a néprajzkutatók is ellenszenvvel tekintenek a kalocsai népi kultúrára, melynek egyetlen oka a publikációk hiánya, s ennek függvényében fölületes értékelése. Remélem, a fiatal néprajzkutatók mélyreható élményekkel, vendégszeretetünk kellemes emlékével tértek haza, mely alapja lehet a kalocsai népi kultúra reálisabb megítélésének. Vissza