A realizmus problémái

Előszó

E kötetben összegyüjtött tanulmányaim a harmincas évekből származnak. Szinte kivétel nélkül vitacikkek, melyeknek megírására és közlésére az orosz, illetve a német irodalom akkor aktuális kérdései adtak alkalmat. Hogy ma, több mint egy évtizeddel később változatlan formában kiadom őket, azért tehetem, mert mindegyikük kísérletet jelentett e viták folyamán felmerült egyes elvi, elméleti kérdések általánosított megfogalmazására; s mivel irodalmunkban még ma is ez a kérdéskomplexum áll az érdeklődés homlokterében, azt hiszem joggal remélhetem, hogy ebben az értelemben nem vesztették el aktualitásukat. (Magától értetődik, persze, hogy olyan célzásokat, utalásokat, melyeket csak az akkori viták anyagának pontos ismerete mellett lehetne megérteni, töröltem. Ezek a törlések a cikkek elvi jelentőségű gondolatmenetét egyáltalában nem zavarják, sőt mai olvashatóságukat megkönnyítik. Bennhagytam ellenben olyan megjegyzéseket, melyek amaz idők illúzióival függnek össze, pl. a németországi antifasiszta mozgalmat illetőleg. Tettem azért, hogy az olvasó érezze a cikkek megírásának atmoszféráját.)
Hogy ezeket a cikkeket változatlanul kiadom, annak még egy oka is van. Ezek a cikkek kivétel nélkül a Szovjetunióban íródtak és jelentek meg. Már most íróink és irodalom iránt érdeklődőink körében még mindig tartja magát az az előítélet, mintha a Szovjetunióban nem léteznének szabad irodalmi viták, mintha az irodalom fontos kérdéseinek megoldása nem viták, nem az irodalmi közvélemény szabad alakulása útján történnék meg, hanem »hirtelen«, »egyszerre« kiadott központi pártdöntések révén. Az ilyen elfogult, információ hiányon alapuló balhitek megcáfolása szempontjából talán nem célszerűtlen ilyen nem kis terjedelmű könyv megjelenése, mely kizárólag régi vitacikkeket tartalmaz. Annyival is inkább, mert minden irodalom iránt érdeklődőnek még bizonyára emlékében él a Szovjetunió pártsajtójának és írószövetségének éles fellépése Zoscsenkó, Akhmatova orosz írók dekadens tendenciái ellen. Ezt a fellépést is számosan a fenti értelemben fogták fel. Úgy vélem, hasznos lenne, ha az így ítélők e könyv néhány cikkét figyelmükre méltatnák; akkor megláthatnák, hogy már egy évtizeddel előbb nem egy író és kritikus lépett fel elméleti vitacikkekben az ilyen dekadens irányzatok ellen. Mert talán nem is kell külön kiemelnem, hogy az én tanulmányaim akkor távolról sem csak az én egyéni álláspontomat fejezték ki és távolról sem voltak egyedülálló jelenségek a szovjetirodalomban, hanem csak részei egy nagy általános folyamatnak, mely az irodalom elvi kérdéseinek tisztázását, a kapitalista korszak ideológiai káros örökségének felszámolását tűzte ki céljául. A Zoscsenkó és Akhmatova elleni fellépés tehát egy több mint évtizedes eszmei tisztázódás betetőzése volt, nem pedig valami »hirtelen« megfogalmazott határozat. (Ebben az összefüggésben természetesen arra is fel kell hívni az olvasó figyelmét, hogy az itt bírált orosz irodalmi jelenségek - a harmincas évek jelenségei, melyeken az irodalmi fejlődés a legtöbb esetben azóta már túlhaladt; ezért is tettem ki minden cikk után megírásának évszámát. Ámde - a legtöbb esetben - nem haladta meg nálunk. Úgy hogy számos bírálat, mely e cikkekben eredetileg és közvetlenül a szovjet irodalom egyes jelenségeire irányul, ma és ebben a könyvben inkább a mai magyar irodalom bizonyos megnyilvánulásaira vonatkoztatható.)... Vissza