A marxi esztétika alapjai

Előszó

Részlet a könyvből:
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy rövid előadás keretében nem lehet az egész marxista esztétika elméletét leadni, csak egy kísérletet teszek tehát a legfontosabb elvek rövid vázolására.
Mindenekelőtt, ha a marxista világszemlélet és művészi szemléletnek a lényegébe be akarunk hatolni, akkor abból kell kiindulnunk, hogy nem szabad sem a tudományt, sem a művészetet elszigetelten nézni. Azok, akik polgári irodalommal vagy polgári művészettel érintkezésbe jutottak, találkoztak már azzal a gondolattal, mintha a művészet valami minden más életmegnyilvánulástól elszigetelt, egészen külön valami volna, amit csak az arra illetékesek és kizárólag a művészettel foglalkozók értenek és becsülnek meg. Ezzel ellentétben a marxizmus álláspontja nemcsak a művészetre, hanem az ember életének minden megnyilvánulására nézve az, hogy az emberi társadalom egységes történelmi fejlődés, s ennek a történelmi fejlődésnek része az emberi élet minden megnyilvánulása, minden emberi élettevékenység. Vagyis: a művészet, a tudomány, a szórakozás, a családi élet stb. stb. mind egy egységet alkot, mégpedig olyan egységet, amely szakadatlan történelmi átalakulásban van. Ebből röviden kifejezve, ha mi a művészet kérdésében most állást akarunk foglalni, elsősorban az következik, hogy minden művész, minden művészi alkotás társadalmi jelenség, amelyet másképpen megérteni és másképpen értékelni nem lehet, csak úgy, ha tisztába jövünk azzal, hogy ennek a művészi alkotásnak, ennek a versnek, ennek a színdarabnak, ennek a képnek a társadalom fejlődésében milyen szerep jut. Vissza