Magyarország megcsonkitásának okai

Előszó

Nem kezdem a munkámat előszóval, mert köztudomásu dolog, hogy az előszót nem szokták elolvasni. Sokan csak átlapozgatnak rajta.
Van azonban mondanivalóm, mielőtt az események leirásához hozzáfognék. »Az olvasóhoz« cimzett fejezetben irom le azt, amit mint bevezetést akarok elmondani, remélve, hogy ezt a bevezetést igy el is olvassák.
Ne várja senki, a kérdéses időnek, azaz az összeomlás előtti napoknak politikai, katonai, társadalmi és közgazdasági eseményeinek összefüggő leirását ebben a könyvben.
Nem akarok történetet irni. Tudom azonban, hogy az itt előadottak fontos részét képezik az 1918. évben lezajlott eseményeknek és a történetiró értékes anyagot talál könyvemben a történet megirásához.
A háború utolsó évében két izben fontos és felelősségteljes feladatot biztak reám a belországban. 1918. év február havában, amikor az egész kettős monarchiában nagyszabású munkászavargások keletkeztek, ezen zavargások elfojtására Magyarország és Horvát-Szlavonországban, az ott elhelyezett összes karhatalmi célokra alkalmazható csapatok parancsnokságával biztak meg. 1918. október 26-án, - öt nappal az összeomlás előtt, amikor percről-percre tartottak a forradalom kitörésétől, - a budapesti katonai parancsnokság élére állítottak.
Első alkalmazásomból tulkorán váltottak fel. A másodikra elkésve hivtak meg.
Mindkét parancsnoki helyen közvetlen közelről láthattam azokat a hibákat és fogyatékosságokat, melyek a katonai fegyelem bomlásához vezettek. Vissza