Fülszöveg
Ez a könyv 1980 és 84 között íródott, Budapesten, albérleti lámpák fénye alatt, egy meghasonlott nemzet közepén. Életem megalázott, de eszelős illúziókban boldog korszaka volt ez, hittem egy magyar reneszánszban, s hogy ebben szerepem lesz nekem is.
Úgy éreztem: az vagyok, aki a legégetőbb Energiából iszik, abból, amely megláttatja és kimondatja az emberalatti lét, a lélek, a társadalom, a történelem s az univerzum öt világhéjának titkait.
Úgy éreztem: koponyám próbatétel színhelye, az ész próbájáé, amelyhez hasonlót most, Őskor és Újkor határán, ha át akar kelni: meg kell bírnia közösségemnek, de a Fajnak is, amelyhez tartozik.
Könyvem e próbatétel története. A titkoké, ahogy azokkal a káprázó állomásokon áthaladva találkoztam. Lenyomata egy már messzetűnt életkorszaknak.
Bukásom nyilvánvaló. Amikre vágytam hogy föltáruljanak, csak megvillantották magukat, amiket lejegyeztem, szánalmas foszlányok. Sok volt, amit akartam, s amit megkaptam, hazámnak az se kellett. Szerényebb...
Tovább
Fülszöveg
Ez a könyv 1980 és 84 között íródott, Budapesten, albérleti lámpák fénye alatt, egy meghasonlott nemzet közepén. Életem megalázott, de eszelős illúziókban boldog korszaka volt ez, hittem egy magyar reneszánszban, s hogy ebben szerepem lesz nekem is.
Úgy éreztem: az vagyok, aki a legégetőbb Energiából iszik, abból, amely megláttatja és kimondatja az emberalatti lét, a lélek, a társadalom, a történelem s az univerzum öt világhéjának titkait.
Úgy éreztem: koponyám próbatétel színhelye, az ész próbájáé, amelyhez hasonlót most, Őskor és Újkor határán, ha át akar kelni: meg kell bírnia közösségemnek, de a Fajnak is, amelyhez tartozik.
Könyvem e próbatétel története. A titkoké, ahogy azokkal a káprázó állomásokon áthaladva találkoztam. Lenyomata egy már messzetűnt életkorszaknak.
Bukásom nyilvánvaló. Amikre vágytam hogy föltáruljanak, csak megvillantották magukat, amiket lejegyeztem, szánalmas foszlányok. Sok volt, amit akartam, s amit megkaptam, hazámnak az se kellett. Szerényebb dolgokhoz megtérnem hasznosabb lett volna.
Merüljön hát el munkám az irdatlan áramlásban, és csak amíg zuhan, addig nézz rá, távoli Olvasó!
Vissza