Ludas Matyi és más költemények

Előszó

Bevezető
Ha most hirtelen sorra egymás mellé rakhatnánk, egész kis könyvkiállítást rendezhetnénk a Ludas Matyi egymástkövető kiadásaiból. Kevés magyar könyv vehetné fel vele a versenyt, oly sokszor és oly sokféleképpen nyomtatták eddig ki. Az meg éppen bizonyos, hogy ha népszámlálást rendezhetnénk azokról, akik valaha is elolvasták vagy meghallgatták ezt a mulatságos kis elbeszélési, akkor még a legkedveltebb magyar könyvek versenyében is a döntőbe kerülne. Vajjon mivel magyarázhatjuk ezt a szinte páratlan népszerűségei? Azzal, hogy a Ludas Matyi minden tekintetben remekbe sikerült költői alkotás. Felfedezték már ezt róla legelső olvasói akkor, amikor csak kéziratból másolgathatták szerte az országban, s az első felfedezők kedvező véleményét szentesítette másfél század magyar olvasóközönségének egyre fokozódó érdeklődése. Az igazi remekművek örök törvénye szerint a mai igényes olvasó számára is épolyan friss, időszerű és élvezetes olvasmány, tanulságos és mulatságos történet, mintha csak valamelyik ma élő kiváló költőnk ihletett lelkében fogant volna. Az olvasás végeztével pedig méltán eltöprenghetünk: vajjon azt a költői tehetséget csodáljuk-e jobban, amely irodalmunk akkori fejletlen állapotában csalhatatlan művészi érzékkel és a rendi társadalom vas fegyelme ellenére is tudatos bátorsággal ragadta meg a korabeli magyar élet legizgatóbb problémáját: az emberibb élet után törekvő népi őserő küzdelmes vívódását, vagy pedig azt a hibátlan művészi formáló erőt bámuljuk-e, amellyel a költő a pillanatnyi szociális élményét hervadhatatlan művészi alkotássá gyúrta. Vissza