Fülszöveg
Megkérdeztük Tabi Lászlót:
Hol van a szigor határa?
Amikor Gőz Mátyás vezérigazgatónak je-/\ lentették, hogy Kordovai, a balesetelhá-
A^rítási osztály előadója, kártyatrükkökkel szórakoztatta a kazánház beosztott dolgozóit, s emiatt azok kellőképpen nem ügyelvén a túlnyomásra, eredménytelenül kísérelték megakadályozni a több milliós beruházással épült kazán felrobbanását, szóval akkor Gőz Mátyás azt mondta: „Ez így nem megy tovább!" Tüstént maga elé rendelte hát Kordovait.
— Ez így nem megy tovább, Kordovai! — üvöltötte magán kívül. — Vegye tudomásul, hogy ki van rúgva! Hogy munkahelyére később járt be, mint a többiek, hogy korábban távozott, mint a többiek — eltűrtem. Hogy munkáját hat éve egyáltalán nem látta el, ellenben a vállalat nődolgozóit szerelmi ajánlataival molesztálta szüntelenül — elnéztem. Elnéztem azt is, hogy valahányszor zöldbabfőzelék volt az üzemi ebéd, maga azt a falhoz vágta, mégpedig gúnyos szavak kíséretében. Lenyeltem azt is, hogy vállalatunk...
Tovább
Fülszöveg
Megkérdeztük Tabi Lászlót:
Hol van a szigor határa?
Amikor Gőz Mátyás vezérigazgatónak je-/\ lentették, hogy Kordovai, a balesetelhá-
A^rítási osztály előadója, kártyatrükkökkel szórakoztatta a kazánház beosztott dolgozóit, s emiatt azok kellőképpen nem ügyelvén a túlnyomásra, eredménytelenül kísérelték megakadályozni a több milliós beruházással épült kazán felrobbanását, szóval akkor Gőz Mátyás azt mondta: „Ez így nem megy tovább!" Tüstént maga elé rendelte hát Kordovait.
— Ez így nem megy tovább, Kordovai! — üvöltötte magán kívül. — Vegye tudomásul, hogy ki van rúgva! Hogy munkahelyére később járt be, mint a többiek, hogy korábban távozott, mint a többiek — eltűrtem. Hogy munkáját hat éve egyáltalán nem látta el, ellenben a vállalat nődolgozóit szerelmi ajánlataival molesztálta szüntelenül — elnéztem. Elnéztem azt is, hogy valahányszor zöldbabfőzelék volt az üzemi ebéd, maga azt a falhoz vágta, mégpedig gúnyos szavak kíséretében. Lenyeltem azt is, hogy vállalatunk hidraulikus centráléját — termelésünk műszaki szempontból alapvető kellékét — eladta a Bizományi Áruháznak. A pohár azonban most betelt, Kordovai! Jelentkezzék a munkakönyvéért és ne kerüljön többé a szemem elé!
Kordovai nem ellenkezett, nem mentegetőzött, nem magyarázkodott. Szemében könnyekkel megköszönte Gőz Mátyás türelmét és megtörten távozott.
Az erélyes vezérigazgató harmadnap hírét vette, hogy Kordovai az Árpád-híd alatt, a budai rakparton ütött tanyát, éjszakáit is ott tölti a flaszteren, egyre csak pipázva, étlen-szomjan. Az erélyes vezérigazgató e hírre mélységesen megrendült, s szolgálati kocsijába ülve azonnal felkereste Kordovait. akit valóban ott talált a híd alatt.
— Mondja, Kordovai, maga megőrült? — kérdezte indulatosan ,a békésen pipázgató férfitól. — Miént lakik itt a híd alatt? Mi ez? Tüntetés ellenem?
— Szó sincs róla — felelte amaz —, de állásom nem lévén, az albérleti szobámat sem tudom fizetni. Itt a híd.alatt egészen jól megvagyok, csendben és nyugalomban. Tessék engem a sorsomra hagyni, bátran.
— De itt felfázik! Arról nem is beszélve, hogy éhen hal! Ide figyeljen, Kordovai ígérje meg, hogy tisztességesen fog viselkedni s akkor visszaveszem. Ha olykor késve jön be, vagy
korábban megy el, nem bánom. De amíg bent van, dolgozzék valamit. Nem sokat. Valamit. És ne molesztálja a nőket. És ne vágja falhoz a főzeléket. A felrobbant kazánunk négymillióba került. Fizet száz forint büntetést, havi tíz forintonként. Gondolkozzék a jóságomon, Kordovai!
Gőz Mátyás ezzel ismét kocsijába ült és elhajtatott. Ám hiába várta Kordovai jelentkezését napokon át. Negyedik álmatlan éjszakája után ismét kikocsizott a híd alá, hogy még egyszer beszéljen Kordovai fejével. Meg is találta őt szokott helyén, békésen pipázgatott, s mert
a reggel hűvös volt, munkakönyvének lángjánál melegedett.
— Mondja, Kordovai, mivel táplálkozik maga itten? — kérdezte ingerülten az erélyes vezérigazgató.
— Itt a kövek között megterem némi fű és moha — felelte Kordovai egykedvűen —, abból tépdesek naponta kétszer és megszórom egy kis rozsdával, amit á híd aljáról kaparok le. Egyébként köszönöm a szíves érdeklődést.
— Ide figyeljen, Kordovai — mondta ekkor a vezérigazgató ellentmondást nem tűrő hangon. — Maga nem normális! Hiszen így tönkremegy! ígérje meg, hogy többé nem mutat kártyatrük-köket a kazánházban s akkor visszaveszem. Közeleg a tél, ne feledje! Gondolkozzék a jóságomon és jelentkezzen!
Kordovai nem felelt. Békésen pipázott s szelíden nézte a Duna hullámait. Gőz Mátyás bibliai átkokat morgott a foga között s elhajtatott.
Két héttel később orvosa azt tanácsolta az erélyes vezérigazgatónak, hogy idült álmatlansága és emésztési zavarai miatt vonuljon kórházba. Mielőtt Gőz Mátyás szót fogadott volna, elhatározta, hogy még egy kísérletet tesz. Kordovait ezúttal is megtalálta a híd alatt. Békésen pipázgatott. Nem messze tőle egy csinos fiatal lány tépdeste a füvet a kövek között. Egy ócska fazékban Duna-víz rotyogott a rőzselán-gon; készült a jó kis leves.
Gőz Mátyásnak nem jött hang a torkára. Gúnyosan végigmérte a megátalkodott Kordovait, aztán felsietett a hídra és a vízbe vetette magát. Teteme ott úszott el Kordovai előtt.
— Idegroncs volt — mondta Kordovai, és utasította menyasszonyát, hogy csak egy csipetnyi hangyát főzzön a levesbe.
Vissza