Lucrezia Borgia

Előszó

Előszó
Maria Bellonci könyve Lucrezia Borgia, a történelem e hírhedett alakjának életrajz-írásával, nem csupán egyetlen ember viharokban és viszontagságokban gazdag életét adja vissza, hanem felelevenít egy olyan korszakot, amelynek döntő, mind a mai napig kiható következményei alapjukban rengették meg elmúlt századok életformáit és világképét.
Az a korszak, amelyben a Borgiák csillaga néhány rövid évtizedre felragyogott, a Renaissance, a szellemi, a vallási, de nem kevésbé a politikai megújhodás korszakának olyannyira a csúcspontja, hogy egyben már e csúcsponton túl, lehajlása is egyidőre esik a Borgiák katasztrófájának megindúlásával.
Az az Olaszország, amelyben a Borgiák éltek a XV. század végén, tehát a quattrocento és cinquecento fordulója körül, nemcsak darabokra szétforgácsolt, minden hatalmi helyzet nélkül, apró hercegségek, fejedelemségek és hűbér urak vetélkedése és viszálykodása közt vergődő ország volt, hanem ugyanakkor Italia örök varázsával maga felé vonzotta az európai nagyhatalmak imperialista vágyakozását. És egymásután dúlták fel spanyol, francia és német zsoldoshordák az oly sok dicsőséget látott félszigetet.
Olaszország akkori politikai helyzetében tulajdonképen, a szó mai értelmében mindössze két függetlennek nevezhető állam állott fenn: az Egyház állama és a Velencei Köztársaság (nem érdektelen utalni rá, hogy a rengeteg olasz uralkodó és főnemesi család állandó harca és vetélkedése közepette, épen az a két államalakulat őrizte meg hatalmi helyzetét, amelynek kormányzása nem öröklött, hanem választott államfők kezében volt.) Vissza