Lucie Christine, a XX. század nagy misztikusának naplója

Előszó

A misztikával szemben még mindig sokan nagy előítélettel viseltetnek. Vannak, akik mint az isteni kegyelem rendkívüli megnyilvánulásait értékelik ugyan, de azon a véleményen vannak, hogy ezek a kegyelmek csak a zárdák világtól elzárt légkörében, csak a klauzura rácsa mögött fejlődhetnek ki, csak itt találnak alkalmas talajra.
Mások az élettől elvont, tisztán földöntúli területre száműzik a misztikát és a gyakorlati életre nézve károsnak, meddőnek tartják annak ápolását. Mindezeket a véleményeket megcáfolja az a napló, melyet most magyar fordításban is kiadnak a „Szalézi Müvek": Lucie Christine naplója. Lucie Christine álnév, mely alatt a misztikus élet kiváló ismerője és tudósa P. Poulain Ágoston S. J. adta ki a napló eredetijét. Az álnév egy francia világi hölgyet, hitvest és családanyát takar. Eleven bizonyíték, hogy Isten megtalálja az ő választottait a házasság szentségének életkeretei közt s a világi élet forgatagában, a szalonokban és Páris utcáin is. Hiszen nem volt szüksége arra sem, hogy Bonaventúra nővért, az utolsó évtizedek nagy misztikus kegyelmekkel megáldott lelkét, a Kármel magányába vezesse, hanem egy tanító szerzetben nevelte a maga számára éspedig a tornatanárság elszórakoztató, a lélek nyugalmát külsőleg nem nagyon elősegítő foglalkozásai közepette. így vezette fel Isten Lucie Christine lelkét is az egyesülés legmagasabb fokára, kint a világi élet forgatagában, a gondokkal teli családi élet foglalkozásai közt. Vissza