Szerelem, kíváncsiság, prozac és kétségek

Előszó

Sok szenvedélyben lesz részed, mondták a csillagok. Tüzes, röpke szerelmek égisze alatt létezel. Csókok láncolják össze a nevek rózsafüzérét. Lesznek köztük hűvösek, és lesznek gyengédek. Magasak és alacsonyak, barnák és feketék: mindenfélék. Ám valamennyit ugyanaz hajtja: a lába közt háborgó férfiasság.
Némelyek erélyesen törtetnek előre, magasak, büszkék. Szilárdak és eltökéltek; úgy magasodnak, mint az árboc. Hatalmasak és fortélyosak, bíznak magukban, remekül érvelnek, érettek, határozottak, és mindent leigáznak. Behatolnak, magukhoz ragadják az irányítást, s máris otthonosan mozognak dolgozószobájukban: tudják, hogy itt a helyük, és pontosan ismerik a feladatukat. Belépnek, kilépnek, s hatalmuk teljében egyre gyorsabbak és lelkesebbek. Egyéjszakás birodalmak, egycsókos monarchiák.
Mások aprócskák, pajkosak és nyugtalanok. Csintalanok és kíváncsiak; szeretnek hancúrozni, búvárkodni, s el-eltünedezni az örökké tágas térben. Bájos kis cserkészek, olykor megszökdösnek: olyanok, mint a fürge sikló vagy a szappan a kádban. Ámuldozva korcsolyáznak a síkos combokon, majd türelmetlenül és aggódva, játékos szökellések közepette visszamásznak nedves, meleg rejtekükbe, melyről tudják, hogy tárt kapukkal várja őket. Parányi halacskák, melyek boldogan ficánkolnak odabent a folyóan, s nemigen törődnek azzal, hogy "merre" vagy "hogyan". Ifjú lelkek. Aligha vesznek komolyan téged vagy önmagukat.
Akármennyire szereted, sosem birtokolhatod őket. Te pedig, hiába szeretnek ők még nálad is jobban, sosem lehetsz az övék. Emberkerülők és nevetősek, robbanékonyak és gyorstüzelők, ám semmi nyomot, semmi maradandót nem hagynak maguk után. Csupán a boldog órák halovány emlékét sírhatjuk vissza, hiszen egyedül azok számítanak, azokat éltük át valóban. Vissza

Fülszöveg

Cristina, Rosa és Ana: három nővér, akik nem is különbözhetnének jobban egymástól.
A dögös Cristina pincérnő egy bárban, miután otthagyott egy nemzetközi számítástechnikai céget, ahol kiszívtak belőle mindent; most végre élvezni próbálja az életet: azaz élvezné, ha nem hagyta volna el élete nagy szerelme...
Ana hozzáment egy gazdag, sikeres pasihoz, és otthon van a gyerekeivel, de lassanként megöli az unalom, gyógyszerfüggő lesz, pszichiátriai intézetbe kerül, és válni akar...
Rosa harmincévesen egy multinacionális cég menedzsere, valóságos csodakarrier az övé az üzleti életben, de igazi szerelme még nem volt, talán leszbikus, de nincs ideje a lelkére gondolni a munkája mellett, amelyben férfiakat megszégyenítő módon hatékony. Igaz, hogy már jó ideje Prozacon él, és néha hatalmába keríti az öngyilkosság gondolta...
Etxebarria a legnépszerűbb és legtöbbet fordított spanyol szerzők közé tartozik: egyszerre Bret Easton Ellis és Helen Fielding rokona, ízig-vérig mai író, akinek hősei kétségbeesetten keresik az értelmes élet lehetőségét lelki hajótörésekkel teli világunkban - bár lassanként megelégednének valami kevéske örömmel is, egy jó szeretkezéssel hébe-hóba, vagy egy olyan férfival, aki nem tűnik el váratlanul, mint az apjuk gyerekkorukban. Vissza