Loyolai Szent Ignác visszaemlékezései

Előszó

Loyolai szent Ignác történelmi jelentősége vitán felül áll, A letűnt négyszáz esztendő távolából tekintve úgy látjuk, hogy emléke és működése nemcsak a múlté, hanem egyénisége ma is élő valóság: példájával, Lelkigyakorlatai és Rendje által ma is közöttünk él és munkálkodik. A földi elmúlás ránézve a megdicsőülés kezdetét jelentette, mert azóta milliók és milliók merítenek szellemének kincseiből; a tőle kiinduló lelki áramlások mindig szélesebb körökre hatnak és az anyag bilincseitől megszabadult alakja mint a pusztában világító lángoszlop vezérli a finomultabb lelkiség magaslatai felé törekvőket.
Műveiből és írásaiból lovagias jellemének megkapó színképe ragyog felénk.
Szent Ignác életének megismeréséhez az a rövid életrajz a legfontosabb forrás, melyet maga a Szent beszélt el egyik tanítványának, aki a hallottakat, - mihelyt ideje engedte, - írásban is megrögzítette. A következő lapok e kis mű fordítását nyújtják.
Fordításunk az eredeti spanyol-olasz szöveg után készült. Közben a különféle fordításokat is szemmeltartottuk, s a kiegészítésre szoruló részekhez magyarázó jegyzeteket fűztünk. Igyekeztünk az eredeti szöveg egyszerűségét és közvetlen természetességét hűen tolmácsolni, s a fordítási hűséget és magyarosságot harmóniás egységbe olvasztani; ami az elbeszélés régies nyelvezete és tömör, gyakran csak odavetett, szófűzése miatt nem mindig könnyű feladat.
Szent Ignác és társai első fogadalma 400 és az önálló magyar rendtartomány megalakulásának 25 éves fordulója alkalmával legyen e szerény fordítás kezdete és elseje annak a kiadványsorozatnak, melyet Jézus-Társasága magyarországi történetének előkészítéséhez közrebocsátunk.
Magyar rendtestvéreinknek és rendalapító Atyánk tisztelőinek ajánljuk ezt a kis művet és azzal az óhajjal adjuk közre, hogy mindnyájunkat ihlessen a nagy Szent lelkülete, vezéreljenek elvei és magával ragadjon példája.
Budapest, 1934 október 25.
A FORDITÓ. Vissza