Erdély-Kárpátok koronája - Déli-Kárpátok - Ősvárak 2.

Előszó

Váradi Péter Pál, a kiváló fotográfus fotóival és Lőwey Lilla tartalmas, adatgazdag és szép szövegével az Erdély - Kárpátok koronája - Déli-Kárpátok - Ősvárak 2. kötete - csakúgy, mint az első - alcímében viseli a szomorú szót: Szórványmagyarság. A két kötet megjelenése között fontos esemény történt: Váradi Péter Pál eddigi tevékenységéért megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Esetében a magas állami kitüntetés erősen megalapozott, ugyanis tényleges, méghozzá nemzet-fönntartó és erősítő tevékenysége a természetfotózás és a néhány helyen letűnőnek látszó erdélyi magyar világ bemutatásában megkérdőjelezhetetlen. Aki ismeri a szerzőpáros hősies munkával létrehozott, eddig megjelent több tucat könyvét, albumát, eddig is tudta, hogy kiemelkedő fontosságú és minőségű tevékenységről van szó; jó, hogy az állam illetékes vezetői is észrevették a két szerző alkotó munkájának fontosságát. Bárcsak a Lovagrend mélyebb barázdát húzna a könyvek megalkotására és létrehozására irányuló támogatásban!
A sorozat e második kötete - vagy ahogyan a szerzők szerényen nevezik: "honismereti fotóalbum" a Déli-Kárpátok Szebeni-havasokkal kezdődő s a Királykővel lezáródó szakaszát mutatja be. Lőwey Lilla ezt írja: "Jelezni kívánjuk a környék megannyi természeti csodáját, a Kárpát-medencét ölelő csúcsokon megbúvó nemzeti értékeinket, valamint a ma már csupán szórványban élő magyarság életét és múltját." Bizony igaz, hogy a magyarok ott éltek a Kárpát-medence minden részén. Ezért mondható, hogy e nagytáj a nemzetünk otthona: "A Kárpát-medencét ajándékba kaptuk a természettől, honfoglaló őseink segítségével vált hazánkká. (...) Jogi értelemben Románia területén, jártunk, sokhelyütt mégis a magyar ősi kultúra, történelmi múltunk köszönt vissza." S hogy a szerzőpáros, miközben ezt írja s gondolja - teljes tárgyilagossággal mutatja be a II. Géza király által behívott szászok épített emlékeit: nagyszerű templomaikat, közigazgatási- és a művelődést szolgáló épületeiket s a védelmet biztosító várakat. A szászokat ugyan a kommunista román hatóságok eladták-kitelepítették, s ma már a Szászföldön a román és cigány lakosság tengerében alig találkozhatunk a múltat hősiesen őrző szász lakossággal, az ő épületeik is dacolnak az idő és a román állam romboló hatásaival. Vissza