Előszó
A holokausztnak nevezett tragikus és példátlan történelmi eseménysor, mindaz, ami a magyar és az európai zsidósággal a fasizmus éveiben történt, a józan gondolkodás számára mindmáig felfoghatatlan.
A holokauszt a magyar történelemnek is része, nemzeti tragédiánk; Európa hatmillió áldozatának csaknem tizede honfitársunk volt. Semmi nem ad(hat) felmentést a történelmi felelősség alól: a zsidók összegyűjtése és deportálása magyar állami szervek és személyek tudtával, aktív közreműködésével történt.
Sokan voltak, akik behunyták szemüket, mert féltek, vagy egyetértettek azzal, ami történik.
A zsidóellenesség, az antiszemitizmus a közbeszéd, a politikai retorika részévé vált a két háború közti Magyarországon, és ez megakadályozta, hogy elegendő ellenanyag termelődjék ki a társadalomban ahhoz, hogy a többség szembeszegüljön a gyilkos zsidógyűlölettel, amelynek százezrek estek áldozatul, gyermekek és aggastyánok, nők és férfiak, köztük a magyar kultúra olyan nagyjai, mint Radnóti Miklós, Szerb Antal, Halász Gábor, vagy az olimpiai bajnok vívó, Petschauer Attila.
A mi generációnk vitathatatlan felelőssége, hogy szembenézzünk a múlt tanulságaival, annak érdekében, hogy eligazodhassunk a mában. Ezért ma nem bűntudatot, de mindenképpen felelősségtudatot kell ébreszteni már az iskolában, amely mindig a jövő érdekében tevékenykedik. A cél, hogy így minden korosztályban létrejöjjön az erkölcsi tartás, az egyéni morális felelősségtudat, amely nélkül sohasem lehetünk biztosak abban, hogy a holokauszthoz vagy ahhoz hasonló népirtáshoz vezető politikai folyamatokat, társadalom-lélektani helyzeteket el tudjuk kerülni.
Vissza