Előszó
Részlet a tartalomból:
A Diósgyőri vár Mátyás korában
Mátyás történelmi szerepét évszázadok óta sokan vizsgálták és kutatták. Fontos üzenete lehet uralkodásának, hogy a területileg és politikailag megosztott, gazdaságilag és katonailag meggyengült országot és annak lakóit egybe tudta kovácsolni, sőt Európa egyik nagyhatalmává tenni. Mindez ha rövid időre is, de sikerült, ezért világnézettől és ideológiától mentesen minden modernkori politikai kurzus követendő példaként tekint rá, sőt a népi emlékezet is meg- őrizte az „igazságos király" alakját.
Elgondolkodtató azonban, hogy napjainkban a kulturális politika inkább a magyar reneszánsz kultúrára, és annak európai kapcsolataira helyezi a hangsúlyt, semmint a Hunyadiak korának, annak sikeres és győzedelmes jellegének bemutatására. Emlékezzünk meg tehát a Mátyás-év kapcsán a Hunyadiakról is, akik tehetségükkel és kitartásukkal emelkedtek az ország nagyjai közé.
Hunyadi János, korabeli jellemzése szerint „szerette a tisztességet és ápolta a barátságot, férfiúi lelke kemény és emelkedett volt, tanácsa okos".
A Magyarország trónjára lépett ifjabb Hunyadi, a 15 éves Mátyás, gyorsan méltóvá vált családja címermadarához, a hollóhoz, amelyet a közhit erős és bölcs madárnak ismer.
Manapság leginkább Mátyás reneszánsz udvarát emlegetjük: fényességét, gazdagságát, a szellem szárnyalását. Ennek a meglepően korai magyarországi reneszánsznak voltak már előzményei a XIV. században, Nagy Lajos udvarában, a XV. századi kibontakozás fő tényezője azonban kétségkívül Hunyadi Mátyás lett. Aragóniái Beatrixszal kötött házassága pedig széles utat nyitott a humanista áramlat számára, mely már Magyarországon is régóta és sokféleképpen nyilatkozott meg.
Diósgyőr vára attól kezdve, hogy 1424-ben Zsigmond király Borbála királyné udvartartására rendelte, a mindenkori királynék jegyajándéka lett. 1476-tól így Beatrix rendelkezett Diósgyőrben, akinek érkezése gyökeresen megváltoztatta Mátyás életét. Első felesége halála után csaknem nyolc évet töltött szüntelen hadakozással, szinte tábori körülmények között. Beatrix érkezésére azonban készült, erre utalnak a Diósgyőrben végzett átalakítások. A reneszánsz felfogás szerint „ semmi sincs, ami jobban hozzátartozna a fejedelmi méltósághoz, mint az építészet".
Vissza