Lovas kalendárium 2009

Előszó

Előttünk a 2009. esztendő. A válságosnak ígérkező, a titokzatos. Asztalomon a nyomtatásra előkészített 2009. évi lovas évkönyv. A hátrahagyott egy esztendő lenyomata, mely magában hordozza a küszöbön álló tizenkét hónap ígéretét. Ha valami nagy csoda nem történik, akkor csakis abból sarjad a közeli jövő, amit ezelőtt elvetettünk. Minduntalan felvetődik hát a kérdés: milyen lovas jövő rajzolódik a frissen húzott vonalak nyomán? A kalendárium a jövő évi naptárat mutatja, az ünnepeket és hétköznapokat sorolja. Izgatottan várjuk, hogy melyik nap mellé milyen bejegyzés kerül majd. Mert tudjuk, lesz ott megint minden: öröm és bánat, születés és halál. Ugyanúgy, mint az előző évben... Lapozgatom a friss évkönyvet és a nagy csodára gondolok, ami ezúttal sem kerülhetett e hasábokra. Be kell érni az arasznyi sikerrel. A parányi eredmények erőt kölcsönözhetnek, általuk megvethetjük a lábunkat. Erről szól a krónika, erről mesélnek az új kalendárium lapjai. A sok kis csoda azt mutatja, hogy van remény, hiszen a lóból sohasem elég. Kis tükör, egy szelet valóság - cseppek a tengerből. Örömök és bosszúságok. Tapasztalatok és tanulságok, melyek tovább vezethetnek minket. Ezekről mesél a krónika, beszámol és bemutat. Szembenézés a valósággal, a megragadott és az elmulasztott lehetőségekkel. Félrecsúszott ötletek és követendő példák. Szembenézés egymással, önmagunkkal - és a lovakkal. Pezsgő volt a lovas élet 2008-ban. Összefoglalóinkból, a beszámolókból és elemzésekből, a riportokból és interjúkból kiderül: a lóból sohasem elég. Se az ünnepeken, se a hétköznapokban. Az újdonság, a vérfrissítés, a kornak megfelelő figyelemfelkeltés nagyon fontos. A lovas életnek is kellenek nagy ünnepek. Olyanok, amelyek sokakhoz szólhatnak. Lehet ilyen nagy dobás a Nemzeti Vágta. Elsőre nem sikerült: üres csillogás lett belőle, egy nagy üres lufi a Hősök terén. Nagyot szólt, aztán semmi. így nem érdemes folytatni, hiszen az igazi lovas értékek háttérbe szorítására nem érdemes tradíciót teremteni. Épp ellenkezőleg: talán ha meglévő lovas hagyományainkat emelnénk rivalda fénybe a Nemzeti Vágta alkalmával megcsillantott marketing eszközökkel, ha tartalommal töltenénk meg a formát - az lehetne az igazi nagy dobás. A siker kulcsa tehát úja csak az összefogás. Félre kéne tenni az ellentéteket: fogjon össze marketing és lovas szakma, tegye mindenki azt, amihez ért. Ma már csak így lehet nagyot alkotni. Mindez az egész ország hasznára lehetne. Meglehet, a ló összeköt minket. Hallgassuk hát együtt a lódobogást... Talán ez volna a nagy dobás, amiről már olyan régóta álmodunk. A nagy csoda, amely minden új lovas kalendárium megjelenését lekési. Addig is dédelgessük a sok kicsi csodát! Talán majd egyszer éppen ezekből gyúrhatunk egy nagyobbat... Vissza