Lovas kalendárium 2004

Előszó

Az igazi lovas embert arról lehet megismerni, hogy bármit kérdez tőle az ember, hamarosan a négylábúkra tereli a szót. Ismerősöm is ilyen, meg sem próbálkozom, hogy a családról érdeklődjek, hiszen tudom, először úgyis a lovakról beszél. Nem mintha a család, a gyerekek nem lennének nagyon is fontosak számára, a sorrend azonban nála így alakult. Nem kedvtelésből, de még csak nem is szenvedélyből tart lovat. Egyszerűen ilyen életformára rendezkedett be. S nincs egyedül ebben a hazában, százával vannak. Én is sok olyan embert ismerek, akiről a külső szemlélő csak azt látja és úgy tudja, hogy a ló a hobbija. De hobbi ez valójában? E kérdés kapcsán egy régi emlék tolakodik előtérbe.
Jó harminc esztendeje a nyolcvanhat éves nagyapám félre hívott a közös ebéd után, hogy kérdezne valamit. Kicsit szégyenkezve tudatlansága miatt, vagy egyszerűen csak azért, hogy tőlem, a pelyhes állú sihedertől kér választ, feltette a kérdést: - Mondd csak, mi a fene az a hobbi? Új volt még ez a szó akkoriban, éppen csak ízlelgettük, s még jelentésének tartalmát sem volt könnyű megérteni, hiszen távoli volt a hazai tradíciótól az a berendezkedés és életforma, amelyben a hobbi fogalma kikristályosodott. Akkoriban még a szót sem magyarosítottuk, ipszilonnal írtuk. Valamit zagyváltam horgászásról, bélyeggyűjtésről meg sok egyéb hasznos időtöltésről, mígnem félbeszakított az öreg: - Jól van, értem. Afféle hóbort. Vissza