A molnárlány dala

Fülszöveg

Lovas József Pál újságíró, a hetente megjelenő városi lap, a Szentesi Élet felelős szerkesztője. (Korábban a sokak által kedvelt megyei napilap, az azóta megszűnt reggeli Délvilág munkatársa.) A megye névadó városában, Csongrádon él, a Tiszához közeli családi házban látott napvilágot számos novellája, amelyek azután különböző antológiákban jelentek meg. Íróasztalának fiókjában, a számítógépben félig kész regények, elbeszélések sora várja, hogy befejezze azokat. Azt mondja, az újságírás, a lapszerkesztés sok időt elvesz a szépírástól. Választani nem tud közülük, kedveli, szeretettel míveli mindkettőt. Vállalva azt is, hogy naponta 13 kilométert utazzon a Tisza jobb partjáról a folyó bal partján elterülő szentesi munkahelyére. A már-már szülővárosának tekintett településre.
Kalandos és élményekben gazdag életutat tudhat maga mögött Nagy Iván Zoltán, aki 1929-ben született Koszovóban. nagyapja is molnárként dolgozott, kezdetben a Dunán egy hajómalmon inaskodott. Édesapja főmolnárként munkálkodott Koszovóban, ahonnan a család az 1930-as évek végén tért vissza Magyarországra. Nagy Iván Zoltán 1942-ben Dadon, a Tőke-malomban kezdte elsajátítani a molnárság fortélyait édesapjától. A második világháború alatt elhurcolták, megjárta a németországi táborokat, a fogságból 1946 tavaszán tért haza. szegeden 1952-ben kötött házasságot, rá két évre költöztek Szentesre. Azt követően Egyiptomban vállalt munkát, ahol egy malom beőrlésénél működött közre. 1965-ben egy évet töltött Indiában, majd később Irakban és Kínában is dolgozott. A világlátott szentesi molnárról, szakmaszeretetéről íródott ez a könyv. Vissza