Előszó
Részlet:
Különös megérkezés.
Akkoriban a párizsi egyetem jogi karának hallgatója voltam. Nagyon vágyódtam arra, hogy a vizsgák után elutazhassam Lourdesba. A gyóntatómnak, Pére Allaire-nak is megemlítettem ezt, s nem fogom elfelejteni, mily meggyőződéssel és komolysággal felelte :
- Ha valaki oda eljut, az a jó Istennek nagy kegyelme.
Nem volt ugyan a nyárra túlsok pénzem, de azért elhatároztam, hogy Lourdesba elmegyek. Diáklakásomat három hónapra felmondottam. Ezzel is takarékoskodom - gondoltam. - Igaz viszont, hogy így két tömött kézitáskát kellett magammal vinnem, nem is szólva a karomra vetett felöltőről és a kezembe szorított esernyőről.
Ez utóbbiról kissé részletesebben is meg kell emlékeznem, mert az alábbiakban szerepe lesz. Igen szép könnyű selyemernyő volt, rendkívül ízléses, halovány színű csontfogyantyúval. Az őszi esőzésekkor vettem, s hamarosan kedves tárgyam lett.
Így fölszerelve indultam el egy forró júliusi reggelen a Gare d'Orsayra, ahonnan az Orleáns-Bordeaux-i rapidevonatok futnak ki. Amikor a harmadosztályú kocsiban elhelyeztem két bőröndömet, az ernyőt és a köpenyt, leültem, s elővéve a menetrendet újra megállapítottam, hogy hosszú út előtt állok: most reggel 7 óra van, déltájban érünk Orléansba, alkonyatkor Bordeauxba, ahol már az óceán levegője csap meg, késő este Bayonne-ba, éjjel jutunk el Pau-ba, a Pireneusok hegylánca alá s pontosan éjfélkor futunk be Lourdes-ba.
- Éjféli megérkezés, nem a legjobb, - gondoltam magamban, - de majd csak leszünk valahogy.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal