Előszó
ELSŐ SZONETT
Sem Ulysess, sem más tapasztalt vándor
Nem tudta még, hogy egy ily kedves és
Magasztos Isten annyi szenvedést
Okozhat, mint amennyi bennem lángol.
Mert keblemet átszúrtad...
Tovább
Előszó
ELSŐ SZONETT
Sem Ulysess, sem más tapasztalt vándor
Nem tudta még, hogy egy ily kedves és
Magasztos Isten annyi szenvedést
Okozhat, mint amennyi bennem lángol.
Mert keblemet átszúrtad orvul, Ámor,
Egy pillantással, édes mérgezést
Ojtott belém az izzó tőrdöfés,
S gyógyírt csak tőled várhatok, ki mástól?
Kegyetlen sors! Mint akit skorpió
Fullánkja mart meg, és most azt reméli,
Sebére ugyanannak mérge jó:
Ámorhoz könyörgök, én ostoba,
Hogy kínzó vágyam oltsa el, noha
Tudom, ha elmúlt, szívem túl nem éli.
Vissza