Isten fellegvára

Fülszöveg

Nursiai Szent Benedeknek, a nyugati szerzetesség atyjának és Európa védőszentjének regényes életrajza ez a könyv. Szerzője, Louis de Wohl a történelmi regények és szent-életrajzok avatott tollú mestere, akinek művészetével már az Ecclesiá-nál 2-2 kiadásban megjelent műveiből a "Dávid király"-ból és a "Longinus százados"-ból is megismerkedhettünk. Ebben az írásban nemcsak a főhős szent életének és másfélezer év után is ható működésének mozgató rugóit tárja fel, hanem élénk színekkel festi meg azt az - általában kevéssé ismert, de földrengésszerű történelmi eseményekben bővelkedő - kort is, amelyben Szent Benedek rendkívüli egyénisége megjelenik.
A cselekmény helyszíne az Alarich gótjaitól, Geiserich vandáljaitól és a Romulus Augustulus letételével a nyugatrómai császárságot véglet megdöntő Odoaker heruljaitól számtalanszor végigpusztított, kifosztott és meggyalázott Itália. Ideje a 4. és 5. század fordulója, az a kor tehát, amikor a Ravennából kormányzó ariánus keleti gót Teodorik alatt a viszonylagos béke és nyugalom évtizedei köszöntöttek az országra. Az "utolsó igazi rómaiak", a hajdani "nagy családok" leszármazottai - akik a lelkük mélyén természetesen lenézik a barbár uralkodót és nemességét - két út között választhatnak: vagy szolgálatot vállalnak Teodorik mellett, mint Cassiodirus és Boethius, vagy tovább "játsszák" a tartalmától immár megfosztott római életformát - működik a szenátus, címeket osztogatnak - és várják a bosszúra és az idegen iga Bizánc segítségével történő lerázására alkalmas pillanatot, mint Symmachus és Abinus szenátorok, és a bizánci zsoldba szegődött Szaloniki Péter.
De akad néhány ember - férfiak és nők, "igazi" rómaiak meg latinul rosszul beszélő gótok - akik egy harmadik utat választanak. Elegük van a rombolás és gyilkolás látványából. Nem merengenek a múlton és elutasítják a romokon tenyésző erkölcstelenséget, de nem csatlakoznak a jövőt ígérő hóhítóhoz sem. Az igazság és az élet normáit az evangéliumban keresik és találják meg, a jött-ment uralkodók helyett Krisztust választják szívük királyának. A nursiai kisnemes családból származó Benedek lesz a vezérük és atyjuk, aki 500-ban - húszéves ifjúként - az egykori fővárosba bevonuló Teodorikkal együtt érkezik Rómába, tanulmányai folytatására. De hamarosan hátat fordít a léhaságba süllyedt római társaságnak, és szíve ösztönzésére Enfidébe, majd a Subiaco melletti remetebarlangba vonul. Istent és a számára kijelölt hivatást kereső szenvedélye - kísértéseken és csalódásokon keresztül - egyre tovább hajtja, míg Cassinum hegyén (a mai Mone Cassinón) követőivel együtt felépíti azt a kolostort, amelynek közössége - az általa írt Regula alapján - az ő elképzelése szerinti eszményeknek és tevékenységeknek szenteli magát. Különös ünnepélyességgel végzik a szent liturgiát, közösen imádkoznak, kódexeket másolva kimentik a pusztulásból az antik kultúra irodalmi termésének legjavát, jelmondatuknak - "ora et labora" - megfelelően szellemi munkát végeznek és művelik a földet, tanítják a népet és prédikálnak neki. A Cassium-hegyi kolostor mintájára létesült szerzetesházak rövidesen megjelennek Itália és Európa minden részén. Szent Benedek ikertestvére, Szent Skolasztika pedig a hegy lábánál építteti fel a bencés rend női ágának első kolostorát.
A Teodorik halálát követő véres trónviszályból Totila, a páviai helyőrség egykori ezredese kerül ki győztesen. A bizánci császári pár, Justinianus és Theodora, a "római párt" ösztönzésére elérkezettnek látják az időt, hogy felszabadítsák Itáliát a gót uralom alól és újra a birodalom testéhez csatolják. De a vitéz Belizár és az eunuch Narses vezette hadjáratban azok is elpusztulnak, akik céljaik eléréséhez bármilyen nemtelen politikai eszközt megengedhetőnek ítéltek.
De megmarad és mindenkinek kaput nyit a Cassinum-hegy Benedek vezette kolostora. Isten számos csodával kitüntetett emberét tisztelik és megkímélik az ellenfelek. Tudják: a szent apát és társai távol tarták maguka a politika boszorkánykonyhájától. Figyelmüket egy másik ország urára összpontosítják, amint azt Regula parancsolja: "Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek!" Vissza