Megmarad-e a kvantumfizika indeterminista jellege?

Előszó

Egyik tanulmányomban, mely a Revue de Métaphysique et de Moraleban jelent meg Személyes visszaemlékezések a hullámmechanika kezdetére címen, felidéztem, milyen szellemi állomásokon mentem keresztül 1923 és 1928 között a hullámmechanika értelmezésével kapcsolatban és kifejtettem, miképpen kíséreltem meg olyan konkrét és determinista értelmezés kialakítását, mely nagy vonásaiban egyezik a fizika hagyományos fogalmaival, de a nehézségek következtében, melyekkel szembe találtam magam és az ellenvetések hatása alatt, melyeket nekem tettek, végül csatlakoztam Bohr és Heisenberg valószínűségi és indeterminista álláspontjához. Közel huszonöt esztendőn keresztül hű maradtam ehhez a felfogáshoz, melyet egyébként az elméleti fizikusok szinte egyhangúan magukévá tettek és ezt hirdettem az oktatásban, előadásaimban és könyveimben. 1951 nyarán kellemes ismeretséget kötöttem egy tanulmány szerzőjével, David Bohm fiatal amerikai fizikussal. Tanulmánya később a Physical Review 1952. január 15-i számában jelent meg. Ebben a tanulmányban Bohm teljes egészében újra közli 1927-es gondolataimat, méghozzá ugyanabban a formában, amint azt én tettem, néhány ponton rendkívül érdekesen egészítve ki azokat. Majd J. P. Vigier hívta fel a figyelmet arra a hasonlóságra, mely fennáll Einsteinnek a speciális és általános relativitáselméletében adott egyik bizonyítása és az én egyik 1927-ből származó, teljesen független bizonyításom között, melyet az általam a „kettős megoldás elméletének" nevezett tanulmányban közöltem. Mindezek a körülmények figyelmemet az utóbbi időben ezen kérdések felé terelték és bár nem akarom azt mondani, hogy vissza lehet állítani a hullámmechanika determinista felfogását az én primitív elgondolásaim szerint, mégis azt hiszem, hogy a kérdést újabb vizsgálat tárgyává kell tenni és óvakodva minden filozófiai előítélettől, csupán annak a kutatásával kellene foglalkozni, hogy lehetséges-e ilyen módon összefüggő, minden tényre kiterjedő értelmezést nyerni. Ha a problémát úgy akarjuk felállítani, amint az ma elénk tárul, úgy láttam, hogy a legeredményesebb, ha történeti alapon végig követjük a kvantumfizika új fogalmainak fejlődését. Korunk mikrofizikájának drámai pillanata - amint mondani szokás - az volt, amikor felfedezték a hullámok és a részecskék kettős természetét. Vissza