Lotte Weimarban

Előszó

Részlet:
"Az »Elefánt«-hoz címzett weimari vendégfogadó pincérének, Magernak, aki művelt ember volt, az 1816. esztendő egyik, szinte még nyárias szeptemberi napján felriasztó, valami természetellenes történt volna, de azért elmondhatjuk, hogy Mager egy darabig azt hitte, álmodik.
A közönséges góthai járattal ezen a napon, kevéssel reggel nyolc óra után három asszonyszemély érkezett meg a híresneves piactéri ház elé és sem első, sem második pillantásra nem látszott rajtuk semmi rendkivüli..." Vissza

Fülszöveg

"A háború előtt, 1939 nyarán járt utoljára Európában. Southamptonból indul vissza egy amerikai hajón. Az indulás előtti vámvizsgálat során különös kalandja akad: vele van Lotte Weimarban című készülő regényének kézirata, s a papírok között annak az ebédnek ültetési rendje, amelyet Goethe adott Charlotte Kestner tiszteletére. Ez az ültetési rend felkelti a kikötői tisztviselők gyanúját, nehezen sikerül velük megértetni, hogy nem valami titkos kémjelentésről, katonai felvonulási tervről van szó.
A regényen egyébként már 1936 vége, a József-regény harmadik kötetének befejezése óta dolgozott. Goethe azonban - mint téma, élmény, élőkép és szuggesztió - már kora ifjúságától foglalkoztatja, a regényben kialakuló Goethe-kép sok évtizedes élmény, töprengés kifejezése.
Tehát életrajzi regény, amilyent már Emil Ludwig is írt arról a Goethéről, akinek szerelmeit az iskolában tanítják, mint a mitológia isteniét? Kétségtelenül életrajzi regény, de mint ilyen, a műfaj azóta sem megközelített színvonalát képviseli. Mann életművében azonban korántsem egy éppen divatos regényfajtával való kísérlet ez a mű, sokkal több ennél. Az azonosulás mitikus szélhámossága vonzotta ehhez a regényhez, sok kísérlet után, mint amilyen ifjú éveiben a Nehéz óra című, Schillert idéző, de Goethének Schillerre nehezedő árnyékáról még többet elmondó novella és számos előadás volt. Az azonosulás indítékából s az azonosulásban önmaga alkotói, politikai problémáira választ kereső természetes gesztusokból következik, hogy a Lotte Weimarban sokkal több életrajzi regénynél." Vissza