I. Nemzetközi "Tisza" Akvarell Szimpózium, Csongrád 1999

Előszó

A Tisza, egymilliónyi ember számára jelenti az életet, a megélhetést évezrednyi időtávlatban, s ugyanennyien rettegik szeszélyeit. De mi, akik partjai mellett élünk, megbocsátjuk haragját, hamar feledjük rombolását, mert életünk eggyéforrott vele. A hajnali vöröseknek, a déli aranyló sugaraknak s az esti szürkület leheletfinom árnyalatainak a Tisza vizében való visszatükröződései minden tiszai embert elbűvölnek, s ha néha elhagyjuk is, mindig visszavágyunk partjai mellé, mert várnak, hívnak bennünket a lágy nyári hullámok, a part menti ősfüzesek, az egymás mellett rendben sorakozó, a zöld minden árnyalatát láttató művelt földdarabok, az akácos tanyák, a csendes "szentélyek": a holtágak, a gátak mögött megbúvó kicsi falvak és városok "égig nyúló" templomtornyaikkal. Messzi tájakról hozzánk érkezett festők ma együtt csodálják velünk, s megörökítik a változatos, színgazdag tiszai tájat. Alkotásaikban visszaigazolják, s messzi vidékekre, országokba viszik hírül szépségét az akvarelleken, amelyek változatos színvilágukkal a harmóniát, a feszültséget, a csendet és a mozgalmasságot érzékeltetve változtatják élővé a "holt" papírt. Íme lássátok csodáit!
Mi, tiszaiak ezért hálásak vagyunk, s szeretettel hívjuk, visszavárjuk ide, a Tisza mellé a kiállításon bemutatott képek alkotóit, e kiváló embereket, tehetséges alkotóművészetek! Vissza