Száky Sándor életműve

Előszó

Régebben ismert fogalomként könyvelte el a művészettörténelem a vasárnapi festők körét, azon alkotókét, akik napi foglalatosságuk mellett ráérő idejükben festettek, többnyire önmaguk örömére. Ha közben érték is született tehetségük következményeként, akkor mások boldogságára is. Napjainkban változott a helyzet. Igen sokan - ők a nyugdíjas festők, akiknek képességeik szunnyadtak a gyermeknevelés és a munka évtizedeiben, ettől felszabadulva immár az öregkor küszöbén véglegesítették ifjúkori látomásaikat. Száky Sándor közéjük tartozik. 1917-ben született Rákospalotán. Fájdalmat okozott, komolyságra, felelősségérzetre nevelte egyben az a szomorú tény, hogy négy éves korában elvesztette édesapját, félárva lett három testvérével együtt. Édesanyja den anya hős -, viszontagságos körülmények közepette felnevelte. Az akko polgári iskolában - mivel sokat és jól rajzolt -, „őstehetségként" emlegették. Elvégezte az Iparrajziskolát az üvegipari szakon Haranghy Jenő és Göllner Miklós tanítványaként. Bölcs derűvel fogadta az élet minden megrázkódtatását, így maradt elég tartaléka ahhoz, hogy - a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalatában eltöltött munkásévtizedek után, ahol szocialista brigádvezetőként, üvegipari technikusként dolgozott -, festő legyen. Amikor a budafoki Mészáros László Képzőművészeti Kör megalakult 1973-ban, alapító és vezetőségi tagja lett - bizalommal fogadta Benedek György, Thuróczy Zoltán és Janzer Frigyes intelmeit -, megtalálta festői távlatait, megérkezett önmagához, s azóta becsülettel és következetesen járja a maga útját. Számtalan üzemi tárlaton szerepelt önálló gyűjteménnyel, többször is Foton, s minden áldozatot vállalva több tanulmányúton járt Ausztriában, Svájcban, az NSZK-ban, Hollandiában, Belgiumban, Angliában és Csehszlovákiában, nagy mesterek - Leonardo da Vinci, Rembrandt, Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula - mértéke alapján haladt előre. Több mint ötszáz olajképet festett, több rézkarcot és linómetszetet, közel száz gyűjteményes, egyéni és kollektív kiállításon szerepelt, képeit bemutatták az előbb említett országokban és az USA-ban is. Tagja a Művészeti Alapnak, önbizalmát széles munkakedv, meggyőződés ösztönzi - a munka hevületében születnek alkotásai. íme önvallomása: A realista alkotóművészet híve vagyok. A való világban látom a szépet, az igazat, a kedveset, a jót, a felemelőt, a lelkit. a szellemit... Művészetem ihletője a hajnal és a természet, a derült égbolt és a tiszta színeiben megjelenő embert körülvevő környezet. Lelkületének koreográfiája szerint él és alkot, tisztán, tisztázottan, a maga útját járva, becsülettel. Sem többre, sem kevesebbre nem vállalkozik képességeinél - ez az ő emberi, festői tisztessége. Vissza