Előszó
Földrészünkön, Európában történelmi tény, hogy szinte minden nemzet fennmaradásában, kultúrájának továbbélésben döntő szerepet játszottak keresztény egyházak. Senki sem vitathatja az istenhiten...
Tovább
Előszó
Földrészünkön, Európában történelmi tény, hogy szinte minden nemzet fennmaradásában, kultúrájának továbbélésben döntő szerepet játszottak keresztény egyházak. Senki sem vitathatja az istenhiten alapuló lelki-szellemi közösségek összetartó, mozgósító erejét. Természetesen mindez igaz hazánkra és városunkra, Újpestre is. Az Egyház folyamatosan jelen volt a nevelés, oktatás, szociális gondoskodás minden területén. Ez a jelenlét mindig valami lelki többletet biztosított nemcsak az érintettek, hanem minden ember számára. Ennek a tevékenységnek kiemelkedő képviselői a különböző szerzetesrendek, amelyek az évszázadok során alapításuk helyétől, idejétől függetlenül szellemiségük révén világszerte elterjedtek és napjainkban is működnek.
A Don Bosco által 1842-ben alapított és Szalézi Szent Ferencről elnevezett szerzetesrend elsősorban az ifjúság, azon belül is elsősorban legszegényebb sorsúak számára biztosított és ad ma is családias közösséget, nevelést, oktatást, mesterségbeli tudást. Mindezt ma úgy neveznénk, hogy gondoskodott „felzárkóztatásukról". Az egykori fészerből elinduló, a felszentelt papok és civil testvérek áldozatos munkájával fejlődött rend korszerű műhelyekben, egyszerűen berendezett, családias közösségi épületekben működő, élő szervezeteket hozott létre. Magyarországi megjelenésük (1900 Szombathely) után két évvel már Rákospalotán is működtek, az Újpestet alapító nemes grófi család jóvoltából. A gróf Károlyi Sándor segítségével korábban épült Clarisseum 1924-től a Szalézi Rend használatába került. Ez a könyv szinte hiánypótló, amikor megismerteti az olvasót - talán nem csak az újpestieket - az ezt követő években 1950-ig itt zajló gondoskodó, oktató, a szigor helyett szeretettel nevelő tevékenységgel.
Külön öröm számunkra, hogy a Rákosi-korszakban koncepciós perbe fogott és ártatlanul kivégzett Sándor István szalézi szerzetes boldoggá avatása e sorok írásakor már folyamatban van. Az O 100. születésnapjára és mártírhalálának hatvanadik évfordulójára emlékezünk. Sándor István tevékenységnek nagy részét itt Újpesten, a Clarisseumban végezte; sajnos már csak nagyon keveseknek van személyes emlékük róla. Mi, újpestiek már a múlt évben megkezdtük a felkészülést az évfordulóra, az ünnepségeken, az emlékezés egyéb eseményein tevékenyen részt vettünk és veszünk. Önkormányzatunk kiemelten fontosnak tartja e rend tevékenységét és Sándor István példáját. Az anyagi támogatáson kívül egy közterületi játszóteret nevez el az újpesti vértanúról.
Vissza