Lóránt Zsuzsa szobrászművész

Előszó

ÖNMAGUNK ELŐTT ÁLLÓ ÖNMAGUNK

Lóránt Zsuzsa szobrászatáról

Az Európa Kiadó gondozásában 2007-ben magyarul is megjelent, Umberto Eco szerkesztette vaskos kötet, A rútság története bevezető tanulmányában olvasható a következő megállapítás: „Ha megvizsgáljuk a szép és a rút szinonimáit, azt találjuk, hogy míg szépnek tartjuk, ami bájos, kecses, kellemes, vonzó, élvezetes, könnyed, elbűvölő, nagyszerű, csodálatos, lenyűgöző, kiváló, kivételes, mesés, fantasztikus, mágikus, csodálatos, becses, látványos, ragyogó, fenséges és pazar, addig rútnak azt nevezzük, ami visszataszító, borzalmas, utálatos, groteszk, förtelmes, undorító, gyűlöletes, illetlen, mocskos, csúnya, obszcén, rémületes, szörnyűséges, rettenetes, ijesztő, hátborzongató, ocsmány, rémisztő, borzalmas, lidércnyomásos, gusztustalan, hányingert keltő, büdös, nemtelen, esetlen, visszatetsző, ormótlan, formátlan, deformált, torz... A köznapi nyelvérzék azt mutatja, hogy míg a szép minden szinonimájához az érdek nélküli nagyrabecsülés reakciója társul, addig a rút szinonimái szinte mindig magukban hordozzák a visszatetszés, sőt a heves elutasítás, undor és rettenet reakcióját." A rút jellemző vonásainak, determinánsainak számbavétele során a bevezető írói megemlékeznek arról a fontos mozzanatról is, hogy léteznek önmagukban rút és formailag rút dolgok, amelyek lényegileg különböznek egymástól. Vissza

Fülszöveg

„Azzal az általános elképzeléssel indultam, mint mindenki, hogy tudniillik megismerem a világot. Már hihetetlenül felnőtt voltam, amikor rájöttem arra, hogy - noha önmagam ismeretét evidensnek vettem - e téren vannak a legsúlyosabb hiányosságok. Nagyjából, amikor ezen a felismerésen túljutottam, és igyekeztem helyrehozni, akkortól vannak olyan munkáim, amelyeket ma is vállalok." Lóránt Zsuzsa

„Az ütős művek számomra abban különböznek a szép művektől, hogy belülről érintenek meg, külön mondanivalójuk van számomra. Az életnek azon helyzeteiben, amikor emberi mivoltom már darabokra hullana, ezek segítenek önmagamhoz visszatalálni." „Az emberiséghez való hozzáállásom jelentős engedékenységet tanúsít a korábbi legyen-elméletektől a van elfogadása felé. Élni és élni hagyni - lehetne életvitelem mottója." „Saját gyarlóságom tudomásulvétele nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ember éppen abban az értelemben - tehát nem heroikus, hanem inkább gyarló mivoltában - került plasztikai megfogalmazásom középpontjába." „Számomra evidens, hogy ábrázolásom mindenkori tárgya csakis az ember lehet. Benne találom meg azt a gazdagságot, amelyben objektív-formai és szubjektív-megfoghatatlan összefonódva, egymásra utalóan jelentkezik." „Egy emberi kéz vagy akár egy jó behordott cipő éppúgy utal viselőjére, annak egyéni vonásaira, mint közvetlen társadalmi környezetére." „Bizonyos esetekben az érzékek csalhatatlanabbak, mint a tudat. Bármennyire ellentmondásosnak látszik is, egy tudatosan felépített - vagy inkább újra kifejlesztett ösztönösség teremtette meg az alapot ahhoz, hogy végre csak azt mondjam el, amihez közöm van, és ezt el is mondjam." Lóránt Zsuzsa Vissza